Hah, hogy a gyerekekkel most (hogy tudjuk, milyen különlegesek vagyunk 5-ből 4-en) könnyebb lenne, mint valaha? Nem is tudom, milyen tudatmódosító szerek hatása alatt állhattam, amikor ezt kigondoltam és még le is írtam. Az az igazság, hogy most nagyon nehéz az élet, csak vonszolom magam és mindennap arra koncentrálok, hogy az aznapot abszolváljam. Olyan kínszenvedés, mint a 100 méteres gátfutás: az elején van erőm, állati jó sprinterként benne is lennék az élmezőnyben, ha azok az akadályok nem jönnének folyamatosan, néha átugrom őket, de úgy érzem, rendszerint ledöntöm, ami ugye nem tilos, nem von maga után kizárást, de mégiscsak kudarcélmény és lassít is. És sajnos ezek rendre ott vannak egymás után.
De nem akarom panaszkodásra használni a blogot, meg amúgy az egész negatív énemből is elegem van, ezért elhatároztam, hogy a depresszióból saját hajamnál fogva való kiráncigálás gyanánt megkeresem a poént néhány mostanában megesett sztoriban.
1.
Egyik vasárnap délután a férjem elvitte a két kisebb gyereket a Mammutba, hogy kicseréljék a szódagép patronját. Ez ugye egyet jelent a Flying Tigerbe tett látogatással. Kértem, hogy ha vásárolnak, az kizárólag a gyerekek saját zsebpénze terhére történjen, mert személy szerint ÉN nem szeretnék hozzájárulni fizikailag és financiálisan sem a globális szemétdomb növeléséhez. Magda aznap költötte el a Fogtündértől sebtiben bezsebelt pár ezer forintját egy Enchantimals cicalányra, szóval ő csak szájat tátani érkezett.
Távollétük alatt az általam vázolt forgatókönyv: Hazajönnek mindenféle szarral, a férjem a lelkükre kötötte, hogy hazudják azt, hogy összesen 20 Ft volt és a felét akciósan ingyen adták, mire Magdának első dolga lesz beordítani, hogy 5000 volt és a papa fizette.
Meg is jöttek harsány röhögés kíséretében, diadalittasan, trófeaként a magasba tartva a szajrét: egy tamagocsit, egy halloweeni szellemes fényfüzért és egy unikornis alakú sütikiszúrót. Meg sem próbálták elsumákolni a kiadás mértékét (5400 Ft) és hogy ez természetesen a Papa Bt. ajándéka volt kiskorú ügyfelei számára.
Örültek? Igen. Kérdés, gond, probléma?
2.
Magdával az a deal, hogy játszóterezésben megfáradt lelkem iránti könyörületes hozzáállását havi 1 játszótéri alkalommal honorálom. Így jutottunk el egyik hétvégén a Kufli játszótérre. Erre speciel annyira nem volt nehéz rávennem magam, mint a többire, a kuflivilág zseni, annak ellenére szerzem be rendületlenül az újabb köteteket, hogy már rég kinőttek belőle a gyerekeim. Mindent lefényképeztem, Magda és a kuflik mindenhol cukik voltak, de ezekhez maximum üdvözült mosolyt tudok társítani. De aztán egy ponton mégis akkorát röhögtem, amire minden üdvözült mosolyú szülő felkapta a fejét. Volt egy torzítós tükör, extrém sovánnyá tette a tükörképünket.
én: Jaj, de jó, milyen szép vékony a lábam!
Magda szarkazmussal elegy lemondással a hangjában: Sajnos nem igaz.
Imádom :)
3.
A férjemmel valamelyik reggel összebalhéztunk a pénz miatt. Én pár hete nehezményeztem, hogy keveset keres, kértem, hogy az ügyfeleivel kísérelje meg ezt a helyzetet rendezni, de tényleg, próbáljon már meg fizetésemelést kérni az árak utóbbi hónapokban tapasztalható, látótávolságon kívülre való elszállására történő hivatkozással. Válaszként szembesített egy gondosan összeállított listával arról, hogy az utóbbi időben mi mindenre szórtam ki szerinte a pénzt két kézzel (mert csak kettő van). Erre nekem is voltak válaszaim, szó szót követett, mígnem egy ponton a férjem elviharzott, hogy a kocsiban várja meg Verát az iskolába indulás előtt. Pár másodperc csendet követően Magda feltette a kérdést:
Anya, ti mikor fogtok elválni?
Igen, ez szerintem sem vicces, de én mégis röhögtem, sajnálom.
4.
Bandival volt egy komolyabb beszélgetésem nyáron, amikor egyértelműen és félreérthetetlenül elmondtam neki, hogy innentől nem fogom soha azt mondani, hogy _igen_, ha amúgy _nem_, csak azért, hogy ő csendben maradjon. Elegem van abból, hogy _igen_, Juci (a macskánk) fiú, mert ő ragaszkodik hozzá, hogy fiú. Meguntam, hogy azt mondjam, karácsonyra lehet, hogy stúdiót kap (mert úgy ráragadt az influencer-videós témára, mint a légy a légypapírra), amikor biztos, hogy nem kap stúdiót. Ezért megmondtam neki, hogy ha nem kér értelmes ajándékot az angyalkáktól, akkor ilyet* fog kapni:
Ezen is csak én röhögtem, de nem valahogy úgy szokták mondani, hogy ha csak egy ember is, már akkor megérte?
5.
Ez nem vicc, és tényleg jó, úgyhogy ideteszem, hadd örüljek: Magdával tavaszi szünetben elrepülünk 4 napra Rómába. Nálunk az a gyakorlat, hogy amikor a gyerekünk 10 éves, az az ajándék, hogy elreptetjük valahová. Vera Barcelonában volt, Bandi Lisszabonban, Magdának ez jutott (1000 helyre rákerestem, ide volt legolcsóbb a repjegy), majd sajnálom...
* A munkahelyemen fotóztuk, pislog, beszél, benne lesz egy karácsonyi ajánlatban, rákerestem, 12-15 ezer Ft egy ilyen. Még szerencse, hogy lehet kapni.
