Az ABA-terápiás módszertanban rendelkezésünkre állnak eszközök, amik segítenek egy-egy nemkívánatos viselkedést kivezetni, kívánatosakat meg behozni. Kell hozzá némi kreativitás, de nem megugorhatatlan feladatok ezek. Koncepcionálásukban és megalkotásukban én azonban olyan szépen el tudok tévedni, hogy tanítani lehetne. Ott kezdődik ugye, hogy fogalmazzuk meg a problémás viselkedést, majd aztán találjuk ki, mivel motiváljuk a gyereket az elhagyására. Ez nem olyan egyszerű, mert hát van egy olyan szempont is, hogy csináljuk ezt pozitívan. Ne a kifogásolt viselkedést büntessük, hanem a kívánatost jutalmazzuk. Nálam azt hiszem, ott bukik el a dolog, hogy a problémát is és a megoldást is nagyon pozitívan próbálom megfogni, szembemenve az emberi természettel és a világ rendjével, amely mérhetetlen távol áll ettől az idealizmustól, de ez csak tipp. Ha valaki tudja az igazságot, ne tartsa magában.
Mondok két példát. Az egyiket szakemberek találták ki, és működik is, a másikat én, és hát...
Nyitottság-hegy
A pedagógiai szakszolgálat által szervezett iskolaelőkészítő foglalkozások vezetői bevezettek egy utánozhatatlanul sikeres eszközt: a NYITOTTSÁG-HEGYET. Ha valamit a gyerek nem akart megcsinálni, csak feltették a kérdést, hogy "Tudsz-e annyira nyitott lenni most arra, hogy ...?" Ha igen, akkor máris szintet lépett a Nyitottság-hegyen. Gyönyörűen látszik, hogy itt a probléma is pozitívan volt megfogalmazva, vagy legalábbis nem lett kimondva a valóság, miszerint a gyerek befeszült. Rém motiváló volt számára, hogy ha itt most enged, akkor nem szamár, hanem okos, nyitott, ez pedig értékelendő, gyerünk felfelé. Annyira ösztönző volt ez, hogy otthon már ő vezette be az eszközt, maga rajzolta meg a hegyet. Ezen lépdelt felfelé az egész család, mindenkinek volt egy kis piktója (ez a képen most nem látszik).
Hát, ez nekem nagyon megtetszett. Levontam a következtetést, POZITIVITÁS, zseni, ez a kulcs!
Szép szavak szivárványa
Történt aztán, hogy megelégeltem a gyerekek kegyetlenül ocsmány, egymást sértegető beszólogatásait. Okosan beláttam, hogy nem hoz eredményt a csúnya beszédért való letorkolás. Kerestem hát a lehetőségét, hogy pozitívan fogjam meg a dolgot: a Nyitottság-hegy analógiájára megalkottam a SZÉP SZAVAK SZIVÁRVÁNYÁT. Ebben a mesebeli színpompás világban akkor lehet feljebb szállni a hőlégballonunkkal, ha annak ellenére, hogy majd' felrobbanunk, annyira felbosszantott, mégis szépen beszélünk a másikkal. Hiszen itt is mi történik? A gyerek frusztrált, mégis uralkodnia kell magán, legalábbis, ha feljebb szeretne jutni, akkor mindenképp.
Erre mi történik? Válogatott ocsmányságokkal illetik egymást rendületlenül, a hőlégballonok pedig szépen átlebegnek a Nyitottság-hegyre, hogy ott szolgáljanak a továbbiakban.
Hát, ez van. Annyira nem tudnak nyitottak lenni, hogy ne sértegessék egymást.
