2013. augusztus 16., péntek

Tinilány

Vera félig tinilányként hivatkozik magára újabban. Megelőlegezte magának ezt a címet, mivel csak egy év választja el attól, hogy tényleg az legyen. A kellékei pedig:


Szóval megtalálta ezt a sminktáska (?) alakú noteszt, és rögtön kijelentette, hogy ebbe (is) elveszett kutyákról szóló hirdetéseket fog írni. Javasoltam, hogy a kutyahirdetéseket írja csak továbbra is post-itekre, mert ez egy olyan notesz, amibe tinilányok szoktak titkokat írni. Gyanítom, hogy a mai tinilányok (ha egyáltalán létezik ma még valaki, aki a tinilányok címkével ellátott csoportba tartozónak vallja magát) már nem írnak ilyen noteszekbe titkokat, talán már nem is írnak egyáltalán kézzel, nem tudom, de nekem még volt ilyen titkos noteszem. Bár soha nem írtam bele titkokat, mert a noteszeket csak arra használtam, hogy üresen betegyem őket a többi 68 közé, és néha elővegyem megcsodálni, hogy milyen szép noteszeim vannak, azt tervezgetve közben, hogy mit fogok _majd_egyszer_ beléjük írni, és ez a szokásom máig megmaradt. Mindenesetre, miután tisztáztuk, kik azok a tinilányok, elmondtam Verának, hogy az ilyen noteszbe beleírják, hogy kibe szerelmesek.

- Anya, de hát azt mindig el kell mondani. Emlékszem, hogy egyszer mondtad, hogy szerelmes voltál egy fiúba, aki meg nem téged szeretett.
- Igen, de akkor már nagy voltam, nem tinilány, és nem titkoltam, hogy kibe vagyok vagy voltam szerelmes.
- Jó, akkor én ebbe titkokat fogok írni, és azokat senki nem nézheti meg.
- Rendben, írj, leányom, nyugodtan, nem fogom megnézni.

Írt is. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mit ír, de tartottam magam az ígéretemhez. Fél nap múlva azonban kiderült, hogy az én kíváncsiságomnál csak Vera arra vonatkozó vágya volt erősebb, hogy beszélhessen szívfájdalmairól meg az ő fontos titkairól. Ezért megsúgta nekem, hogy mi mindent jegyzett le füzetkéjébe. Remélem, nem fog megkövezni azért, mert itt közzéteszem, de ha nem teszem, el fogja felejteni - talán már holnapra, mint a lent "olvasható" harmadik bejegyzést.
Képességeivel és saját korlátaival teljesen tisztában van, tudja ugyanis, hogy amit leír, azt aztán nem fogja tudni elolvasni. Ezért kitalálta, hogy mindegyik titok mellé ragaszt egy matricát is, amelyről mindig tudni fogja, mi van oda írva. Lássuk:

Cica nincs, kutya van. (nagy száj)
Nagyon szeretem a lányokat. (rózsaszín profil)
Nem emlékszik, mit írt ide. (kicsi száj)
Nagyon szeretem, amikor Hiszti manó mondja, hogy "Hisztizz, hisztizz!" (fehér profil)
Nagyon szeretem Lülüt. Meg anyát. (retikül)
Nagyon szeretem a macskákat is. (kicsi szív)
Nagyon szeretem a masnikat. (masni)
A kutyák nagyon aranyosak, és nagyon szeretem őket. (hajszárító)
Nagyon szeretem az ilyen lányokat, hogy Barbie, Aranyhaj, meg ... nem is jut eszembe, hogy mi a nevük. - Tinilány? - Igen, a tinilányokat! (Barbie logo)


Update: Lelkiismeret-furdalásom van azóta, hogy közzétettem ezt a posztot. Hiszen még az apjának sem mutatta meg a titkos noteszt: "Papa, azért nem mutatom meg neked, mert te felnőtt vagy, és a matricákból kitalálod, mi van oda írva." De az igazi tinilány igazi titkos naplóját eszembe sem jutna elolvasni, remélem, elhiszi majd nekem.

2013. augusztus 9., péntek

Nyaralunk

És most azon töprengek, hogy vajon mások gyerekei is tényleg ilyen extrém hülyék-e, mint az enyémek. Mert hiába biztatnak ezzel engem más szülők, én nem ezt látom az ő gyerekeiken. (Ezzel a poszttal kényszerítem magam arra, hogy az amúgy várakozáson felül kellemes nyaralásról szóló majdani beszámolómba az olyan mélypontokat is belefoglaljam, mint amilyen a mostani.)

Legolvasottabb