A mai naphoz az alaphangot az a felismerés adta meg, hogy némi számolgatás után be kellett látnom, amit már eddig is sejtettem: extrém módon hullik a hajam. Úgy rémlik, egész életemben hullott, legalábbis 16 évesen már túl voltam az első hajhullásklinikai viziten, komplett szülés utáni vedléseken mentem keresztül, de ez most tényleg nagyon komolyra fordult, akárcsak a betöltött évtizedeim száma. Az utóbbi időben, hogy ne kelljen szembesülni vele, nem fésülködöm és halogatom a hajmosást, szóval ha nem muszáj, hozzá sem érek, hátha így megmenthetek egy-két szálat. De ma reggel óvatosan átfésültem a kezemmel, majd megszámoltam a veszteséget: 320. A nap folyamán nagyjából még ugyanennyitől sikerült megválni. Hát ez van, reggel még sírdogáltam kicsit, aztán eldöntöttem, hogy a jövő héten elkezdek ennek utánamenni, mert bár nem hiszek abban, hogy megtalálják az okát, és hogy orvosi segítséggel fog megállni, azért ne ezen múljon.
Na, ezek után az volt a terv, hogy elmegyünk a Hármashatár-hegyhez. Mindent összepakoltam, és két gyerek már harci díszben várta is az indulást. Bandit azonban nem sikerült rávenni az öltözködésre, ezért elveimet félretéve, a másik két gyerek érdekeit szem előtt tartva megpróbáltam én rácibálni a ruháit, amire ő marionettbábu-üzemmódba kapcsolt és a földön elterülve kántálta, hogy nem akar menni sehova. Én ugye fejben gyorsan lefuttattam a délelőtt várható eseményeit és a ránk váró felejthetetlen kalandokat, és úgy döntöttem, le van szarva, akkor nem levegőzünk, majd itthon poshadunk és a másik alternatívát választjuk: ugyanúgy vinnyogásokkal, hisztikkel tarkított szenvedés, de legalább nem kell érte megküzdeni.
Kiábrándult anyai énemet megpróbáltam leoltani, mégiscsak itt az embert próbáló első hét (Veránál új, harmadikos tanító nénik, Magdánál az oviba szokás, Bandinál új ovis csoport) utáni várva várt hétvége. 3 különböző korú gyerek lefoglalásában szerzett sokrétű tapasztalataim ellenére őrült lelkesedéssel vetettem bele magam a társasjátékok, üveggolyók, puzzle-ök világába, tízóraira 2657-edjére is gyümölcsök tálalásával próbálkoztam (eredménytelenül), minden hiába, úgy telt a délelőtt, mint mindig. Ordítás, őrjöngés, idegbaj átlagosan 5 percenként. 11-kor megadtam magam, és bekapcsoltam a Ben&Hollyt, hogy végre duguljanak el. A délutáni fektetés szintén káoszba torkollott. Magda kedvéért rendszeresítettük ugye azt a színjátékot, amely során a nagyok is lefekszenek, úgy tesznek, mintha húznák a lóbőrt, és ha Magda elaludt, akkor mindenki mehet a dolgára. Bandi ma ezt szabadabban értelmezte: lefeküdt ugyan az ágyába, de egy játékvillamost tologatva visítozott, szakszerű módon be is mondta a 4-es-6-os összes megállóját. A Mechwart tér magasságában Magda is felszállt (értsd: felmászott Bandi ágyára), de a Nyugatinál másfelé irányult a figyelme, melynek eredményeképp kettétörte Bandi két napon át rakosgatott Hamagyöngy-tábláját. Kurvaéletezve menekültem ki a szobájukból, úgy éreztem, elszállok az idegtől. Magda aztán utánam jött, mellém feküdt, én tüntetőleg mindig az ellenkező irányba fordítottam a fejem, mint amelyik oldalamon feküdt, de ő mindig odamászott, odabújt, aztán befúrta az arcát a maradék hajamba. Elmondtam neki, hogy nagyon mérges vagyok, nem értem, miért kell ezt kiharcolni, bezzeg amíg ott feküdtem mellette és a kezét fogva arra kértem szép szavakkal, kedvesen, hogy feküdjön le és maradjon csendben, addig miért nem ment ez, most már azt csinál, amit akar... Na, keservesen sírni kezdett, jött azzal, hogy mohost máháj nehem fogom, aztán visszamentem és elaludtunk.
Utána jobb lett minden. Hazajött a férjem, sütött búvár túróst, aztán szétválasztottuk ezt az átkozott triót. A lányokat elvittem az erdőbe, így valami álomszerű volt a délutánunk. A fiúké itthon úgyszintén. Borzalmas, hogy egyszerűen nincs más út, csak ez. Hárman idióták, bármilyen más kombinációban viszont mindenki boldog. Tudom, hogy ez egyszer meg fog változni, de attól félek, hogy addigra nem lesz hajam.
Csak egy zavaró körülmény van, de azt épp lefoglalja az anyja
Amíg nővére csendben van, ő sincs besózva
Az intenzív játék következtében kifáradt, járásra
képtelen kislányon megesik nővére érző szíve
Ha csak ketten vannak, akkor országos cimborák
Este aztán túl sokat nem gondolkozva ugrottam férjem azon javaslatára, hogy dobjak be egy rozéfröccsöt. Ennek abszolválása során, immár leszedált állapotomban ért a felismerés, miszerint minden anya toleránsabban állna hozzá a naponta minimum egy pohárnyi kiboruló almalé jelenségéhez, ha megoldaná a következő feladatot:
Egy 29*29-es Hamagyöngy-táblán két pohár viceházmester elfogyasztását követően rakjon ki egy szivárványt, teli kék éggel, felhőkkel.
