De különben nincs igazam, a mese is nagy dolog. Egyrészt mert az ötlet kipattanásától számított fél órán belül összehozta, másrészt mert képes volt a léptéket magára szabni. Egy könyv írásába is belekezdett ugyanis két és fél hónapja. A terjedelmet 5 db félbehajtott, üres A/4-es lapban határozta meg, és mindjárt az első nap eljutott a címadás jelentette első mérföldkőig a regényírás rögös útján. A borítót egy teljesen átlagos kinézetű rajzolt kutya foglalja el, a mű pedig a rendkívül eredeti és meglepő A kiskutya címet kapta. Bár mindennap magával viszi az iskolába a készre kötött anyagot (mert ugye ki tudja, ha ott jön az ihlet, nem kéne elengedni), azóta semmi nem történt. Én pedig két és fél hónapja mindennap belelapozok, nehogy lemaradjak a folytatásról.
2016. november 13., vasárnap
A teknős és a bodobács
Vera írt egy mesét. De nem is ez a nagy dolog, hanem az, hogy fél órán át nem hallottam a hangját.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Legolvasottabb
-
Vigyázat, terjengős beszámoló következik. De 10 hónap eseményeit foglalom össze, ahhoz képest nem hosszú. Akkor íme annak az útnak a történe...
-
Tegnap gyerekorvosnál jártunk, és bár mindkét gyerekemre hihetetlenül büszke voltam, őszintén sajnálom, hogy a Vera által leadott műsornak B...
-
Nem írtam mostanában, mert nagyon levert voltam. Olyan depresszióféle, ami abból eredt, hogy elkezdtem - nem írni a blogot, - nem gitározn...
-
Arra gondoltam, hogy ha egyszer megkérdezi Magda (vagy bármelyik gyerekem), milyen volt az ő kisgyerekkora, nem biztos, hogy csak arra lesz ...
-
Hol volt, hol nem volt, az ország legnagyobb falujának szélinél, az erdő mellett állt egy ház. Abban lakott egy ember meg egy asszony. E...