Az iskolában minden rendben: nincs matekdráma, mondjuk az olvasás kicsit döcögős, de majd jobb lesz. Viszont elég önálló a gyerek, pl. megemlítette tegnap, hogy ja, meg kellett tanulni A cinege cipőjét, elfelejtette mondani múlt héten, de ma fel is mondta, úgyhogy pipa. Ráadásul újabban kimerészkedik az amúgy nem túl kiterjedt baráti körének határain túlra, mindennap azon kapjuk, hogy mással focizik, szaladgál, színcápázik az udvaron.
Az óvodában is minden rendben: kifogtunk egy fantasztikus óvónénicserét, az eddigi csúcsszuper Marika néni mellé érkezett egy hasonló kaliber Csilla néni, Bandi odavan érte. Ennek megfelelően kezd kinyílni, tegnap este elmondott egy általam soha nem hallott, egészen hosszú, szemléletes metaforákban, hasonlatokban dúskáló, nem épp 1.0 kategóriájú verset az októberről, ilyen még soha nem fordult elő. Szívesen jár Buborék tornára, és a Hangszervarázsra, legutóbb még azt is észben tartotta, hogy van némi házi feladat a hétvégére. Mindennap fest. Ilyet pl.:
Fényévekre távolodtunk a tűziventilátoroktól
Azt azért nem bánnám, ha ennél kicsit kevesebbet lenne a száján a szar, de hát mit tegyünk, ebből is látszik, hogy ez a kérdés még mindig foglalkoztatja, és továbbra sem lezárt ügy az anyagcsere témaköre. (Most épp macskák lakják a wc melletti mosógépet, akikhez esténként bekopogunk, hogy meghoztuk a vacsorát. De mindennap kapnak, mikor 20, mikor 5 perc leforgása alatt.)
A bölcsődében is minden rendben: Magda mindent mond (természetesen azt is, hogy szar), megállás nélkül, kerek mondatokban beszél. Reggel nem sír, csak mondja, hogy síjok, de nem. Sztorizik, legfőbb témája önmagához híven az ebéd. Nagylány lett, így mesenézés helyett este leül rajzolni ő is a még nagyobbakkal, már az ő művei is nagyban emelik az előszobában-étkezőben megrendezett kiállításunk színvonalát. Éjszaka csak egyszer ébred, amikor át kell hozunk magunkhoz.
A munkahelyemen is minden rendben: dolgozgatok, a munka megyeget. A túlzott mértékű stressz-szintemet letornáztam az egészséges tartományba, és bár vannak még hullámvölgyek, sokkal hamarabb kikászálódom belőlük, mert már motivál, hogy újra megmásszak egy hegyet.
Lehet, hogy a gyerekekkel sem lett volna eddig semmi gond, ha nem törődöm annyit velük, hanem megyek inkább dolgomra. Egyszer majd kiderül.
