Év eleji összegzés

Döcögősen indul az új tanév, akárcsak az új élethelyzetben való blogolás.
Eddig ahhoz voltam hozzászokva, hogy Verával nem kell itthon tanulni, mert mindent elintéznek a napköziben, most meg egyszer csak kiderült, hogy matekból az összeadáson és a kivonáson kívül nem ért semmilyen feladatot. Irtózatos hisztik közepette helyretettük a dolgokat egy hétvége alatt, másnap pedig megírta a bébikönnyű tudáspróbát.
Bandival minden oké, legalábbis a helyzet nem rosszabb, mint eddig. Őrjöngős hisztiből jut minden napra, főleg amiatt, hogy ami Verának megy, az neki miért nem. Például a kocsiban ülve, a karját felfelé kinyújtva egész tenyerét kiteríteni a mennyezetre. És akkor még örülhetek, hogy megpróbálta, hiszen a legtöbb dologgal úgy van, hogy végignézi, és ordítva közli, hogy azt ő is tudja, csak most épp nem csinálja. Vagy azt ordítja, hogy épp azt csinálja (pl. épp varr vagy verset szaval), amit jóvá kell hagynunk, sőt meg kell dicsérnünk (pl. de szépet varrtál, de szép ez a vers), ha megelégeltük a hisztis rángatózást.
Magda az első két hétben sokat sírdogált a bölcsiben, folyamatosan ölben tartotta valamelyik gondozó néni, olyankor hajlandó volt világfájdalmas arccal, de legalább csendben üldögélni. Már a bölcsibe menet sírt, hogy papa éjtem, siet, bent mindent kitalált, hogy a búcsút elodázza, amit egyszer csak meguntam és betuszkoltam, aztán 5-10 percig álltam kinn, az előtérben, amíg abba nem hagyta a sírást. Szerencsére ez már nem ilyen vészes, a dajka néni is megdicsérte, hogy milyen aranyos és kedves, beszélget, játszik, motorozik, jól eszik, alszik. Nekem is beszámol délutánonként: böcsi, jóvót, kicsit sítam, ebéd meettem, papa jött éjtem, motoj edobtam. Nagyon cuki, ennél egyébként összetettebb, jobban szerkesztett és nyelvtanilag egészen tűrhető mondatokat is mond, szóval a szabályok szépen alakultak eddig is a fejében, a szavak is gyűlnek, csak a száján volt valami lakat, ami mostanában esett le neki.
Én meg dolgozom. Mivel elég stresszelős, teljesítménykényszeres típus vagyok, a munkámra irányuló visszajelzés hiányában erős paranoid hajlammal megátkozva (2-3 hét után ugyan mit tudnának még visszajelezni), meglehetősen megterhelő ez az új helyzet mindenki számára. Most épp nagyon utálom magam ezért. Én teljesen másképp képzeltem a munkába állást, hiszen 7 év alatt kicserélődött minden sejtem, átéltem egy tokagolyós sztorit, gyerekeim lettek, új ember vagyok, szóval azt hittem, én már kikerültem a munkahelyi stressz hatásköréből, mit nekem pár tucat új ember, ügyfél, kampány, nekem már másról szól az életem, én már tudom, mi az igazán fontos az életben, amely véges és csak egy van belőle. Sajnos nem lettem új ember, vagyok, aki voltam, a Vajákos Biri. Nem ártana egy önismereti tréning.
Viszont már három hét eltelt, és még nem volt beteg senki. Csak így tovább.

Update

A poszt közzététele után 18 perccel kiderült, hogy Verának 38 fokos a láza. És még a Telekom által szélessávúnak mondott 1 Mbit/s-os internetünk is beszart. És ne beszéljek ocsmányul.

Ezzel a poszttal most már tartozom

Az olvasóknak is, de elsősorban a gyerekeknek, akik felnőve majd eszelős lelkiismeret-furdalástól elgyötörten olvassák ezt a sok lehangoló bejegyzést, amint szeretett anyjuk dagonyázik az önsajnálatban. Bár a blogomat elsősorban a frusztrációim, valamint az anyai énemet ért traumák feldolgozására használom, most mégis félreteszem a picsogást, és szépeket fogok írni a gyerekekről és a mögöttünk álló nyári szünetről. Nem, nem csak azért, mert ma beindult végre a verkli, és olyan büszke voltam Verára, amint szaval az évnyitón mikrofonba, meg mert Bandi reggel az oviban néma csendben, krokodilkönnyekkel a szemében üldögélt a szekrénye előtt, meg mert Magdáról megtudtam, hogy a bölcsiből való távozásom után, pár perces motorozást követően egyszer csak bebújt a házikó végébe sírdogálni. Azért minden látszat ellenére szeretem őket.

Mert egyébként három dolog van, amit érdemes szem előtt tartani: (1) ha hülyék, az nem csak az ő hibájuk, (2) persze, hogy hülyék, ez természetes, hát gyerekek, és aki ezt nem veszi tudomásul, az is hülye, (3) alapvetően cukik, csak néha hülyülnek meg.

Vagyis nem lehettek mindig hülyék a nyári szünetben. Nem is voltak azok.

A nyaralásunk például várakozáson felül jól sikerült. Nem viccelek. Idén először nem érzem ablakon kidobott pénznek a szállásért kifizetett tetemes összeget, hanem inkább a szállásadót abszolúte jogosan megillető sikerdíjnak tudom be. Nem volt említésre méltó hiszti. A cirkusznak is csak a nemzeti jelzővel ellátott formája. Vera haladt az olvasónaplóval. Maximálisan kihasználtuk a sík terep előnyeit, sokat bicikliztünk. Bandi őrjöngés nélkül megtanult biciklizni. Délutánonként szó nélkül elaludtak (hogy aztán este 10-ig hepajkodhassanak). Nem volt egyetlen felnőttnek sem ellenére, hogy a gyerekek még 10-kor is ébren vannak. A gyerekeink többnyire nagy egyetértésben játszottak a szomszéd gyerekekkel. A gyerektársaságba idén Magda is felvételt nyert, és egész jól megtalálta a helyét a nagyok között.

Aki elmúlt 120 cm, ugorhat

A kép nem tükrözi az olvasónapló elkészítése során

hullajtott vér, veríték és könnyek mennyiségét

Anya a Balaton közepére is fényképezőgéppel érkezik

Továbbra is nagy sláger

a pénzbedobó játékautomata és a tetoválás

Többet már össze sem lehetne terelni

Miután felvágták a nyelvét, Magda elkezdett beszélni. Ezért most már az ő szava is számít, a többiek figyelnek rá, emberszámba veszik, amitől nagyon boldog. Igaz, hogy beszéde alig érthető, és emiatt a többiek röhögnek rajta, ő ellenben azt hiszi, hogy megkapó szellemessége vált ki derültséget, de így végül is mindenki elégedett.

Inspirálják egymást. Persze e téren Bandinak még mindig van hová fejlődni, de mégiscsak attól tanult meg biciklizni, hogy Verától látta, milyen jó, és azért rajzol olyan szépeket, mert 2 év alatt eljutott oda, hogy Vera árnyékában ő is fel merje venni a ceruzát. Magda meg egyenesen azt képzeli, mindent megcsinálhat, amit a nagyok, így ugrik le az ablakból a gyűrűhintával, és  így mászik fel az emeletes ágyra a létra használata nélkül, intenzív karmunkával.

Ha Bandi megtudja, hogy lehet

négylevelű lóherét is találni, akkor ő talál.

Ha Magda erről értesül, ő is talál egyet.

Igaz, hogy 3 levelű, de ő úgy számol,

hogy ed, hámhom, néd.

És akkor Verának is kell egy.

És nem adja fel, megkeresi.

Bár még nyár elején úgy tűnt, Vera végképp kinőtte a játszóteret, és elunja az életét is egy-egy ott töltött délelőttön, de kitartó munkám eredményeképp mégis újra ráérzett az ízére. Nem volt más választása, alkalmazkodnia kellett, mert Bandit és Magdát még muszáj levinnem. (Mondjuk általában erős érv volt a játszótér mellett a másik választható opció, miszerint itthon maradunk olvasni vagy olvasónaplót készíteni).

Kicsit ciki, de csak idén nyáron

tanult meg hintát hajtani

Közös projekt, együttműködés -

tényleg, ez még jó is lehet

Vera 7, Bandi 5 éves lett.

7 éves

5 éves

És ahogyan a tűzijáték végén lövik csak fel a legszebb, leglátványosabb rakétákat, én is most rukkolok elő a nyár legnagyobb durranásával. A vakáció legcsodálatosabb fejleménye kétségtelenül a testvéri viszonyokban beállt legújabb, szülői szívet melengető fordulat. Bandi és Magda között mesébe illő, kölcsönös rajongásként leírható kapocs szövődött, ami ráadásul Verának külön jó, mert így őt mindenki békén hagyja végre (még mindig azt mondja, neki nem kellett volna testvér, és akkor lenne legboldogabb, ha egyke lenne). A két kicsi között meg naponta többször lejátszódik a Szeretsz? - Szelele. dialógus, ilyenkor általában megölelik, megpuszilják egymást, borzasztó édesek.

Ez már nem csak egy ritkán elcsíphető pillanat

Élményeiket megosztják egymással

És amúgy extra édesség egy ilyen kupac gyerek, úgyhogy egy szavam nem lehet.