3 éves státusz

Tegnap gyerekorvosnál jártunk, és bár mindkét gyerekemre hihetetlenül büszke voltam, őszintén sajnálom, hogy a Vera által leadott műsornak Bandi miatt nem lehettem teljes mértékben részese. Ezért csak foszlányokban tudom prezentálni a látogatás során történteket, de még így is élvezetes.

Felvette a szép ruhát: lila, szívecskés atlétát, méregzöld szoknyát, szandált és az elmaradhatatlan, mindenki által agyba-főbe dicsért szalmakalapot. Mivel a papa reggel el volt ájulva, azzal a várakozással indult útnak, hogy "Karácsonyfa doktor néni el lesz ájulva." Hogy megkíméljem a csalódástól, burkolt utalást tettem rá, hogy szerintem nem lesz: Karácsonyfa doktor néni nagyon sok szépen felöltözött kislánnyal találkozik. Bandit mindvégig az ölemben  tartottam, és folyamatosan küzdöttem vele, nehogy fejest ugorjon a padlóra. Szóba elegyedtem Karácsonyfával, beszélgettünk Bandi leválasztásáról, a jóindulatú nyálmirigydaganatomról, Vera katasztrofális táplálásáról, és egyszer csak azt láttam, hogy Vera egy fejhallgatóval a fején emelgeti a kezeit. Folytattuk a beszélgetést arról, hogy milyen rafinált módjai vannak a zöldségek és gyümölcsök ételekbe történő belecsempészésének, és mikor újra odapillantottam, Vera épp villákat mutogatott a kezeivel jobbra-balra-le-fel. Egyszer csak jött a védőnő ("anya, a védőnő, az egy név?"), hogy megcsinálta vele a látás- és hallásvizsgálatot, ez a gyerek egy csoda, mindent megengedett, mindenben együttműködött és a világon mindent meg tudott mutatni. Meglepődtem, mert a játszótéri anyukák felkészítettek már az legrosszabbra a 3 éves vizsgálatot illetően, és hát mint ismeretes és ő is zengedezi már, Verának nagy természete van. Önmagát meghazudtolva aztán a doktornőnek is hagyta magát megvizsgálni, megmutatta, hogy kell lábujjhegyen és sarkon járni (kicsit befelé dől a lába, ezt tornáztatni kell), a fogainak számát firtató kérdésre a program gyors lefuttatása után elmondta, hogy azt nem tudja megszámolni, de gyorsan hozzátette, hogy az ujjait igen, ezt aztán be is mutatta.
Ezután beindult a dumagép.
- Micsodaaa? A fűben mezítláb? De hát az szúrja a talpamat! Azt egyáltalán nem szeretem. A homokban csupi lábbal szoktam lenni.
- Nem tudok leszállni, ez egy ilyen ragadós szék. Itt minden szék ragadós.
- Ez nem cipő! Ez szandál! A cipő az cipő, a szandál meg szandál! (Karácsonyfának, kioktató stílusban)
- Az atlétámat nem veszem vissza. Nem tudom felvenni. (Azzal megindult az ajtó felé.)
- Micsodaaa? Még hogy menjek ki?! Hö! Nem mehetek ki csupi lábbal! Mit gondolsz? (ezt is Karácsonyfának, kioktató stílusban)
- A papa dolgozik. Azért dolgozik, hogy ne legyünk szegények. Nem akarok úgy járni, mint Jancsi és Juliska, hogy ne legyen mit enni. A papa sajtóhirdetéseket ír. Este jön haza.
- Én is szoktam hirdetéseket írni. Kutyahirdetéseket. Amikor eltűnik Buksi meg a másik. Ők nem igazi kutyák. Igazi kutyák nem lehetnek nálunk, a lakásban, nem férnek el.
- Anyával ma társasjátékoztunk, a halacskással, hogy ki ér előbb a célba. Én már tudok társasjátékozni.
- Bundika nem tetszik nekem. Furcsa kisfiú. De szeretem. Csak félek tőle, hogy megesz.
- Tévedsz. - mondta Karácsonyfának, nem tudom, mire, aztán mikor ő hitetlenkedve visszakérdezett, Vera elárulta neki, hogy ezt az Oroszlánkirályból tanulta.
- Igen, szép a szandálom, csak beleléptem a kecskekakába. Kis bogyók voltak. Az állatkertben, de nem itt, hanem Mari mamánál. Deeehogy simogattam. Nagyok voltak. Csak etettük őket.
- Mézeskalácsot hoztam a táskámban, hogy ha netán megéheznék, legyen mit ennem. Ha nincs mit ennem, hát azt végképp nem szeretem. (üres volt a táskája)
Amikor kijöttük, kissé csüggedten így összegezte a történteket: "Karácsonyfa nem volt elájulva."
Ja, 15,2 kg és 95 cm.