Megfiult

Bandi meg olyan lett, ami miatt azt gondoltam egykor, hogy nem szeretnék fiúgyermeket. De most már mindegy, csinálhat bármit, nekem kell ez a fiúgyermek, méghozzá így, ahogy van.

Például nem lehet vele bevásárolni, vagyis lehet, csak férfiként kell őt kezelni, azaz úgy kell beállítani a dolgot, mintha nem is vásárolnánk, hanem hogy (1) Túró Rudit veszünk, (2) segíthet anyának tolni a bevásárló kocsit, (3) anya öléből felnőtt perspektívából szemlélődhet, (4) lepakolhatja a margarinokat a polcról egyszer. Mert ha azt mondom, megyünk vásárolni, és ennek megfelelően kijelölöm az ő helyét a bevásárlókocsi gyerekülőkéjében, akkor fél percen belül feláll benne, kikéredzkedik, ráutaló magatartással fenyegetőzésbe kezd, hogy az ölemből a földre veti magát, ha nem teszem le rögtön. Ezért leteszem. Teljes extázisban, diadalittasan üvöltve odasétál (ezt is megértük, juhéjj) a zöldségespulthoz és lepakol, illetve körmével inzultálja a paradicsomokat. Aztán mindent megjelöl(ne, ha hagynám) az üzletben, ami puha, mert a folpackba csomagolt élelmiszerek mellett nem lehet elmenni körmölés nélkül. Bemászik a kocsi alsó részébe, letolja az odapakolt 10 liter tejet, a vásárlóközönség riogatása céljából rejtetten mozgatja a kocsit, de időnként elárulja magát azzal, hogy ordít, mert beszorult a lába. Az eladók szörnyülködnek és kioktatgatnak, hogy ez mennyire veszélyes, és szentségelnek, hogy a gyerek magára fogja borítani a kocsit. Hogy demonstráljam hajlandóságomat a helyzet megoldására, ekkor még megpróbálkozom egy kiflivel, ám az abban a pillanatban 10 méterrel odébb landol a földön. A fizetés a legkeményebb, ott már mindegy, mennyire tökéletes logisztikai tervezés előzte meg a bevásárlólista megírását, mert ekkor már nekem is sok dolgom van. Ő itt már kontrollálatlanul garázdálkodhat a csokik és rágók között, megnyomorítja a Kinder süteményeket, amelyeket ezért kénytelen vagyok megvenni. Néha ordítva lefekszik a földre, mert a rendetlenkedés is unalmas egy határ után. Elmászkál, sír, ami jó, mert hallom, hol van épp, segítőkész idegenek azonban mosolyogva visszahozzák, édesen gügyögve neki, hogy "hát ez az anya, csak vásájoj, ez a kis baba meg unatkozik, igaaaaz?" Én meg izzadva dobálok összevissza mindent a szatyrokba, okézom, aláírok, nem kérek matricát, és heherészve, vörösödő fejjel magyarázkodom, hogy "hát nem lehet vele vásárolni, hisz fiú," és irigy pillantásokat vetek más gyerekekre, akik békésen majszolgatják a kiflit a gyerekülésben.

Aztán van a hisztije. Ha valami nem tetszik neki, négykézlábra ereszkedik, homlokát óvatosan letámasztja a földre, majd a hátára gördül és őrült üvöltésbe kezd, miközben néha körülpillant, hogy csekkolja a műsor nézettségét. Abban nincs hiba, azt hiszem, a reakcióval szemben lehet inkább kifogása, mert ugye ilyenkor csak kiröhögöm, ezért egyszer csak abbahagyja az őrjöngést, felkel és megpróbál a lelkemre beszélni olyan cukigyerekesen legörbülő szájjal. És akkor megszeretgetem.
Itt például attól lett frusztrált, hogy a repülőgép emlékparkban egyetlen pilótafülkébe engedtek be csupán, oda is csak sorbanállás után, semmihez nem volt szabad hozzányúlni, erre folyamatosan figyelmeztetett az alapállapotban zárva tartott fülkeajtót kelletlenül nyitogató személyzet, és mivel éreztük a hátunkon az utánunk következők szúrós pillantásait, kb. 2 perc után ki kellett emelnünk a gyerekeinket a fülkéből. Bandit onnantól semmi nem érdekelte, egyre csak kesergett, mígnem az apja kivitte a parkolóba, az autónkba "vezetni."

Számos konfliktusunk fakad a "Nem!" eltérő értelmezéséből. Ha azt mondom, "Nem!", én azt úgy értem, "Azonnal hagyd abba, mert sírás lesz a vége!" Bandi viszont hangosan kacagva, turbó fokozatra kapcsolva folytatja a kérdéses tevékenységet. Szerintem ez tipikus fiú feature, Veránál ilyesmi nem jelentkezett, ellenben az öcsém pontosan ilyen hülyegyerek volt. Bandinál ráadásul nem is kell újra és újra elmondanom, mit nem szabad vagy nem szeretnék, az általam tiltott dolgok felkerülnek a "csakazértis mindig" c. listájára, és az adott szituáció rendszerint aktiválja is őket. Például mindig lerángatja a száradó ruhákat, mindig veri a fejét a vitrin üvegajtajába, ha meglátja benne magát (ezért roppant kulturált módon átmenetileg elbarikádoztuk a szekrényt egy matraccal), mindig felmászik az asztalra étkezni, minden tányérkából eszik egy-egy marékkal, kiborítja a vizet az asztalon, és mérgében, amiért nem hagytam a tócsában pancsolni, letolja a tányéromat az ebédemmel együtt az asztalról... Igazam lett, sírok.

Van ám olyan is, aminek a végén ő sír. Az ablakba való felmászás, a telefonkábelek, lámpazsinór rángatása, az odatolt sámliról a tűzhely kapcsolgatása, boltban az élelmiszerek rongálása, a hűtőszekrény nyitogatása, az aprópénz, zsírkréta, gyöngy szájába vétele esetén hajthatatlan vagyok. Akkor ő négykézlábra ereszkedik, aztán lásd fentebb.
Nem baj, ő akkor is Az Én Fiam.

Ha ő felnőtt volna

Réber László illusztrációi nélkül, sajnos.

Ha ő felnőtt volna, ...
... mindig úszógumiban fürödne a kádban, mert az nagyszerűen távol tartja tőle Bandit.
... mindig belepisilne a fürdővizébe, de úgy, hogy előbb egy játékbögrébe, amiből aztán beleönti a kád vizébe.
... mindig inna a kád vizéből fürdés közben.
... soha nem mosna hajat.
... nem mosdana maga, hiszen már sokszor megmutatta egyévesen, hogy megy neki, hanem az anyja mosdatná, mert estére ő nagyon fáradt. Természetesen nem annyira, hogy ne bírná lejátszani a múmiás játékot.
... nem mosná magának a fogát, hanem az anyja mosná neki, aki e célból mindennap háromszor megjelenne nála.
... este mindig a macis fogkrémjével mosatná a fogát, a többi napszakban pedig a másik három valamelyikével random, illetve beszerezne még egy zöld macskás fogkrémet is, mert olyan van Dorkának az óvodában.
... nem öltözne magától, hanem az anyja öltöztetné, aki számára nem lenne ez plusz teher, mivel úgyis ott van már reggel, délben, este a fogmosás miatt.
... soha nem aludna délután.
... mivel soha nem aludna délután, este már a meséről is lemondana önszántából, mivel úgyis elvesztené a fonalat két mondat után.

Ha ő felnőtt volna, ...
... soha nem adna oda egyetlen játékot sem Bandinak.
... nem hagyná, hogy őutána Bandi is felüljön Plutóra egy százasért kutyagolni, hanem azonnal indulnának tovább, amint ő kész van.
... ha épp Bandi játszik valamivel, azt azonnal elvenné tőle, akkor is, ha neki esze ágában sincs játszani azzal a játékkal. Bandi csak ne játsszon semmivel, mert annak a csúnya és hülye kisfiúnak nem jár semmi.
... akkor is szent meggyőződéssel vallaná, hogy jobb kapni, mint adni.

Ha ő felnőtt volna, ...
... szilvalekváros kenyeret enne minden reggel és este.
... naponta 1 liter kakaót, vaniniás tejet vagy tejeskávét inna.
... nem törődne a csalánkiütésekkel.
... a levest szívószállal inná, a kekszet villával enné.
... a szendvicsről előbb leenné a sonkát, aztán enné csak meg a vajas kenyeret.
... előbb megenné a tojásrántottát, majd utána a kenyeret.
... nem kellene titokban nyalogatnia a sót.
... elérné az édességes szekrényt, amely emiatt nem sokáig lenne édességes szekrény.
... a napi 2 szem Tic Tacot gyógyszeradagoló-kanálból öntené a szájába, ha elveszett a kanál, akkor megkeresné, mert a Tic Tacot másképp nem teheti a szájába, csak az adagolókanállal.

Ha ő felnőtt volna, ...
... fenéken csúszna le lépcsőről lépcsőre akkor is, ha késésben van reggel.
... lehullott faleveleket szedne anyjának minden méteren akkor is, ha késésben van reggel.
... soha nem kötné copfba a haját.
... soha nem köszönne senkinek.
... mindig kismotorral járna. Biciklivel soha az életben.
... minden kerítésre felmászna, úgy menne végig az utcán, és ha szünet van kettő között, akkor láthatatlan szárnyai segítségével átrepülne egyikről a másikra.
... mindig levetkőzne pólóra és bugyira, nemcsak otthon, hanem bármilyen zárt helyre érkezve, akár a bevásárlóközpontban vagy az élelmiszerüzletben is.
... mindig olyan tömböt építene Duplóból, amelyben nem lehet átlátszó és szemes kocka, benne van az összes elem, hogy mást már ne lehessen építeni, és soha nem bontaná le. A tömb egyébként csak a korlátozott kreativitással megáldott egyének szerint tömb, valójában terasz vagy magasan fekvő kutyafuttató.
... mindig bábozna valaki neki, aztán társasjátékoznának is.
... 1 méterről nézné a tévét.
... állva hintázna, kapaszkodás nélkül, nincs abban semmi veszélyes.
... kiállna a nyitott ablakba, mert onnan sokkal jobban ki lehet látni, hát még akkor, ha ki is hajol rajta. És mindezért nem szentségelne senki.
... mindenhová matricákat ragasztana, mert az olyan szépen mutat a bútorokon. És ha egyszer el szeretné adni ezeket a bútorokat, szó sincs arról, hogy keserves munkával le kellene kaparni a matricákat, miért is kellene, amikor így sokkal szebbek, tehát kelendőbbek is, mint üresen.
... a világ összes kutyáját hazavinné a lakásába, hogy boldogan éljenek együtt, amíg meg nem halnak.
... a világ összes plüsskutyáját hazavinné a lakásába, hogy boldogan éljenek együtt, amíg meg nem halnak.
... soha nem halna meg.

Egy valami azonban nagyon érdekes. Ha ő felnőtt volna, akkor az anyjához köthető sok frusztráció ellenére is vele élne, vele lakna, nem menne el tőle sehová, mert anya nélkül nem élet az élet. Egyelőre.

Ez csak jááátééék!

Én még mindig nem aggódom, vagy ki tudja, lehet, hogy mégis, ha mindjárt ezzel kezdem a bejegyzést... Szóval az egy dolog, hogy Vera sosem játszott babával, a babakocsiban is csak plüssállatokat vagy gondosan betakart labdákat sétáltat. Hát szereti a kutyákat, főleg Igazi Buksit, nincs ebben semmi csudálatos.

Na, most mégis játékba kezdett Laura babájával. Egyszer csak azt vettem észre, hogy Laura a tűzhelyen fekszik egy serpenyőben.

Mint megtudtam, az történt, hogy Laura meghalt, Vera pedig megsüti. Az ok-okozati viszonyt homály fedi, nem lehet tudni, hogy azért halt meg, mert feltette sülni vagy pedig holtan találta, és azért süti meg a kis barátainak, hogy ne vesszen kárba a zsákmány.

Javában zajlott a lakoma, amikor feltűnt a színen egy hívatlan vendég, Bandi, aki kimentette Laurát szorult helyzetéből.

Hát én nem is tudom. Még mindig azt gondolom (= remélem), arról van csak szó, hogy gyerek, akinél nincs tabu, és azt játszik, amit akar. Vagy csak a Jancsi és Juliska inspirálta. Számára nincs ebben az egészben semmi elborzasztó. Nekem viszont elég nehéz volt fegyelmezni magam és csendben maradni, én felnőtt vagyok, és bevallom, nagy megkönnyebbülést éreztem Bandi hősies mentőakciója után.