Help!

Valaki segítsen. Nincs ötletem a helyzet megoldására.

Anya: Gyertek reggelizni.
Vera: Mi a reggeli?
Anya: Szalámis kenyér sajttal.
Vera: Már megint. Mindig ugyanez a reggeli, annyira unalmas.
Anya: Igen, neked mindig ez. Látod, az enyém változatos. Itt van például ez a savanyúkáposzta-saláta. Kérsz?
Vera: Nem.
Anya: És mivel tudnám a te reggelidet is változatosabbá tenni? Megeszed a paprikát, a paradicsomot, az uborkát? A hagymát, a retket? A főtt tojást? A tojásrántottát, a tükörtojást? A virslit? A bundás kenyeret, a huszárpecsenyét? A tojáskrémet, a padlizsánkrémet, a tonhalkrémet? Újabban a nagy kedvenced, a kalács is rendszeresen ránk szárad. Apropó, a pirítóst? A vajkrémet, a sajtkrémet, a körözöttet? A melegszendvicskrémet? A répakrémet? A tepertőt?
Vera: Jaj, anya, annyira utálom, amikor ilyen vagy. ... ... ... Igen, ezeket nem szeretem.

A kakaós csiga és a csokis gabonapehely részemről nem opció. Különben nagyon igazságtalan, nem mindig ez a reggelije. Néha joghurt vagy szalonna. Vagy joghurt szalonnával. De ennyi az összes mozgásterem.

Balaton 2015

Ha a civilizációtól elzárt, ám a szeretetre (lájkokra) kiéhezett anyaként én is késztetést éreznék, hogy beszálljak a Nagy Facebookos Hazudozásba, akkor igenis, én is össze tudnék gyűjteni egy mappára való képet az idei nyaralásunkról.

Vagyis a nyaralás fantasztikusan sikerült, a gyerekek boldogok és kiegyensúlyozottak voltak, a szülők legnagyobb megelégedésére cukimód játszottak együtt, mindenki kipihenten és élményekkel gazdagon tért haza. Hogy ez miért nem igaz? (Másoknál sem, ebben biztos vagyok.)

1. Amikor a gyerek őrjöng, a szülőnek nem sok kedve van fényképezgetni. Kivéve engem. De az ilyen fotóimat nyilván én sem fogom feltölteni a Facebookra.

2. A gyerekeket annyi érdeksérelem éri, amennyit egyetlen felnőtt sem lenne hajlandó elviselni. Persze a ráutaltság miatt a gyerekek kénytelenek ezt a helyzetet elfogadni, de melyik felnőtt nyelné le, hogy
- bármit kíván enni, inni, (szívni,) a Hatalom megtagadja tőle, mert az nem egészséges,
- nem álmos, de neki akkor is kötelező aludni, mert már juj, negyed 10,
- a Hatalom pénzhiányra hivatkozva megtagadja a kiszemelt áruk megvásárlását, ezzel szemben egyéb, szükségtelen vagy pocsék dolgok megszerzését és későbbi használatát, viselését előírja,
- nem nézhet tévét, amikor és ameddig akar,
- köszöni szépen, jó neki a család így, ahogy van, de a Hatalom örömmel jelenti be, hogy érkezik még valaki, egy vele azonos jogokkal rendelkező családtag,
- amikor ezt nagy nehezen kezdi elfogadni, az utóbbi pont megismétlődik,
- felsőbb utasításra időnként meg kell osztania a dolgait az undort keltő, gyűlölt betolakodóval,
- a fentiek miatt kifejezett nemtetszését a Hatalom egyszerűen hisztinek nevezi.

Ez az alaphelyzet. Ennek tetejébe a nyaralás egy olyan esemény, amelyhez nagy reményeket fűz a szülő (főleg, hogy mi pénzbe kerül), a család kilép a szokások nyújtotta keretből, és ha a szülők erőfeszítését a gyerek nem hálálja meg (pl. példás magaviselettel, elégedettséggel, boldogsággal), akkor mindenki feszült lesz. Egy nap alatt. Ami aztán csak a hazautazás napján oldódik.

3. Adott egy másfél éves örökmozgó gyerek, egy 1,20-as mélységű medence az udvaron, egy éles szegélyekkel és sarkakkal ellátott terasz, valamint egy másfél évesek számára életveszélyesen kialakított lépcső az apartmanban. Egy felnőttet folyamatosan lefoglal a másfél éves gyerek utáni szaladgálás. A gyerek pedig félpercenként felsikít a frusztrációtól. A felnőtt is ezt tenné legszívesebben.

4. A középső gyereken az idegen hely hatására úrrá lesz a rettegett székletvisszatartó reflex.

5. A szülők is összebalhéznak napokra.

Megint azt tudom mondani, amit minden évben: jövőre már csak könnyebb lesz. És persze, hazudnék akkor is, ha azt mondanám, hogy semmi jó nem volt az egészben. A vízibiciklizések, a délutáni másfél órás medencés partik, az egész délutános homokozás, a horgászatok, a mesélések mind szépek voltak, és a fenti fényképek is mind igaziak.

És különben meg épp azt tervezem, hogy néhány aktuális fotóval újra beszállok a Nagy Facebookos Hazudozásba, ha már megvan ez a fantasztikus kis fényképezőgép, amely bámulatos hazugságokra (is) képes, ha kisgyerekekről van szó. Amúgy meg tudom, a Facebook nem a rinyálás terepe. Arra itt van ez a blog. És inkább örülhetnék, hogy végre van egy hely, ahol a magyar ember sem csak panaszkodik.