Eléggé megviselt a nyári szünet, ezért nem haladtam a blogolással. Magunkhoz képest a tavalyi olyan harmonikusan telt, hogy a végén arra vetemedtem, hogy kijött a számon: Ez volt az első nyár, ami nem leszívott, hanem feltöltött. A hibát ott követtem el, hogy egy esetből általánosítottam és egy kedvező tendencia kezdetének néztem, így azt képzeltem, az idei még a tavalyinál is jobb lesz. Az eltaknyolás biztos receptje, na mindegy.
Szóval folytatom a naplós tematikát. Bandi már a fejlettség olyan fokán áll, hogy kitaláltam, a napló ne csak a vele megtörtént események rögzítésére szolgáljon, hanem tegyük bele azt is, mi mindenről beszélgetünk, mit tudott meg a világról. A gyógypedagógussal ugye modellezik a hétköznapi beszélgetéseket, amely jó esetben nemcsak arról szól, mi történt velünk.
Milyen előnyei és hátrányai lehetnek egy új ülésrendnek?
"Élmény veled az itthon tanulás⸮" - avagy mi az az irónia?
Egy beírás következményei. Lehet rángatni a vállunkat, de azért az olyan lehangoló, ha a tanító néninek szomorúságot okozunk.
Rossz napom van. A holnapi is ilyen lesz?
Hol jobb felnőni, faluban vagy városban?
