"Ha 40-nel megy egy kocsi, akkor másfél perc alatt tesz meg egy kilométert."
Az ember szeret zsenit kiáltani, ha a saját gyerekéről van szó, tudom, de hát ez a gyerek még nincs 6 éves. Hát normális? Tudjuk, hogy nem teljesen, de ez egy másik poszt lesz egyszer (amúgy de, normális, énszerintem az a nem normális, ha valaki manapság normális, úgyhogy... na de mondom, coming soon). Most viszont mondok még példákat, amelyek alapján minimum egy sakkszakkör kinéz neki az iskolára:
"Anya, az 1-en kívül ugye nincs olyan prímszám, amelyiknek van egész szám négyzetgyöke?*"
"A millió gyöke ezer. A 25 milliónak 5000 a gyöke."
"A 30-nak a gyöke 5 és 6 között valami."
"Ha egy páratlan és egy páros számot összeszorzunk, akkor az biztos, hogy páros lesz."
"64 törlőkendő van egy csomagban. Az osztható 32-vel, 16-tal, 8-cal, 4-gyel és 2-vel. És 1-gyel meg 64-gyel."
"Vannak olyan számok, hogy 11, 22, 33, 44, 55, 66, 77, 88 és 99. És ezek közül csak a 11 prím."
A szorzótáblát természetesen tudja, vagy ha valamit nem, akkor villámgyorsan keres egy ahhoz közelit és kiszámolja. Nővérével ellentétben Bandit nem lehet zavarba hozni olyan, nem a megszokott módon feltett kérdésekkel, hogy mennyi a 32 negyede, vagy hogy mennyi 12-szer 6. Természetesen az órát is tudja.
A mosógép előtt üldögélve egyszer csak azt mondja a 60 fokos program felénél: Ha a centrifuga fordulatszáma percenként 1400, akkor 5 perc alatt 7000-szer fordul. Azt hiszem, kár azon puffognom, hogy a játszóház helyett inkább azt választja, hogy otthon marad és végignézi a 60 fokos mosást. El kell fogadni, hogy számára most a fürdőszoba a legtutibb játszóház.
Soha nem treníroztuk, egyszerűen csak kérdezget, mi válaszolunk, ő meg hallgat nagyokat, majd előjön a megfejtéseivel. Ráadásul egyre bonyolultabbakkal, amelyeknél már minket is gondolkodóba ejt az ellenőrzés. Amikor kérdezi, mikor jön haza a papa, és én azt felelem, hogy negyed óra múlva, akkor ő gondolkodás nélkül rávágja, hogy de jó, akkor csak 900-ig kell elszámolni! Ilyenkor gyorsan ki kell számolnom, hogy mennyi is 15-ször 60. A fent kiemelt példánál pedig némi gondolkodás után mindkettőnk telefonja előkerült, benne a számológép alkalmazással, ez elég ciki. Tisztában vagyok vele, hogy a szülő félistenként való tisztelete nem örökkévaló, idővel a gyerek minden tekintetben túlszárnyalja a szüleit, és ennek tudatában is lesz. De azért azt nem gondoltam, hogy ilyen közel van már ez a kapcsolati mérföldkő nálunk.
Na, de hát dicséretes 5-ös ide vagy oda, a nevelőtestület határozata: a gyermek iskolába nem léphet, a nagycsoportot megismétli. Mondjuk olvasni is megtanult már titokban, de tényleg minden más szempont alapján az óvodában van még a helye.
* Akkor még megkopott matematikai tudásomnak köszönhetően azt a félrevezető információt adtam neki, hogy az 1 is prímszám, de szerencsére ő mindig résen van, és amikor később egy alkalommal a prímszámok listáját bogarászta, felvilágosított, hogy az 1, az nem prímszám, mivel csak egy osztója van.
"Anya, az 1-en kívül ugye nincs olyan prímszám, amelyiknek van egész szám négyzetgyöke?*"
"A millió gyöke ezer. A 25 milliónak 5000 a gyöke."
"A 30-nak a gyöke 5 és 6 között valami."
"Ha egy páratlan és egy páros számot összeszorzunk, akkor az biztos, hogy páros lesz."
"64 törlőkendő van egy csomagban. Az osztható 32-vel, 16-tal, 8-cal, 4-gyel és 2-vel. És 1-gyel meg 64-gyel."
"Vannak olyan számok, hogy 11, 22, 33, 44, 55, 66, 77, 88 és 99. És ezek közül csak a 11 prím."
A szorzótáblát természetesen tudja, vagy ha valamit nem, akkor villámgyorsan keres egy ahhoz közelit és kiszámolja. Nővérével ellentétben Bandit nem lehet zavarba hozni olyan, nem a megszokott módon feltett kérdésekkel, hogy mennyi a 32 negyede, vagy hogy mennyi 12-szer 6. Természetesen az órát is tudja.
A mosógép előtt üldögélve egyszer csak azt mondja a 60 fokos program felénél: Ha a centrifuga fordulatszáma percenként 1400, akkor 5 perc alatt 7000-szer fordul. Azt hiszem, kár azon puffognom, hogy a játszóház helyett inkább azt választja, hogy otthon marad és végignézi a 60 fokos mosást. El kell fogadni, hogy számára most a fürdőszoba a legtutibb játszóház.
Soha nem treníroztuk, egyszerűen csak kérdezget, mi válaszolunk, ő meg hallgat nagyokat, majd előjön a megfejtéseivel. Ráadásul egyre bonyolultabbakkal, amelyeknél már minket is gondolkodóba ejt az ellenőrzés. Amikor kérdezi, mikor jön haza a papa, és én azt felelem, hogy negyed óra múlva, akkor ő gondolkodás nélkül rávágja, hogy de jó, akkor csak 900-ig kell elszámolni! Ilyenkor gyorsan ki kell számolnom, hogy mennyi is 15-ször 60. A fent kiemelt példánál pedig némi gondolkodás után mindkettőnk telefonja előkerült, benne a számológép alkalmazással, ez elég ciki. Tisztában vagyok vele, hogy a szülő félistenként való tisztelete nem örökkévaló, idővel a gyerek minden tekintetben túlszárnyalja a szüleit, és ennek tudatában is lesz. De azért azt nem gondoltam, hogy ilyen közel van már ez a kapcsolati mérföldkő nálunk.
Na, de hát dicséretes 5-ös ide vagy oda, a nevelőtestület határozata: a gyermek iskolába nem léphet, a nagycsoportot megismétli. Mondjuk olvasni is megtanult már titokban, de tényleg minden más szempont alapján az óvodában van még a helye.
Elmélkedik. Nem tölti léhaságokkal a drága időt, mint egyesek.
* Akkor még megkopott matematikai tudásomnak köszönhetően azt a félrevezető információt adtam neki, hogy az 1 is prímszám, de szerencsére ő mindig résen van, és amikor később egy alkalommal a prímszámok listáját bogarászta, felvilágosított, hogy az 1, az nem prímszám, mivel csak egy osztója van.
