Supervisor

Bár előszeretettel bízza rám a napló rajzolását, a teljes irányítást azért nem adja át nekem.

Könyvajánló: Molnár Jacqueline - Robotok

Van még rajzolt naplós témám, de hogy nehogy megunjátok a színeket nélkülöző, sivár képi világot, most egy igazán színpompás könyvet ajánlok figyelmetekbe, nem akármilyen tartalommal és mondanivalóval. Amikor a szerző egyben a könyv illusztrátora is, az tapasztalataim szerint varázslatra képes. Hát, ez egy ilyen könyv.

A könyv humanoid robotok segítségével mutatja be egy társadalom tagjainak sokszínűségét. A 0243 névre hallgató kis rózsaszín robot a könyv narrátora, aki elmeséli nekünk, mennyire sokfélék is lehetnek ők: szorgalmasak, jókedvűek, néha fáradtak, eltérő színűek, formájúak és érdeklődésűek. Kicsik, nagyok, régiek, újak, szögletesek, gömbölyűek. Nagyon különböznek, de nem jók vagy rosszak, hanem mindannyian ROBOTOK. Idealizált világukban, Robotországban pedig mindannyian arra törekszenek, hogy a különbözőségük ellenére megértsék egymást.

Ez nem mindig sikerül, ilyenkor fordulhat elő, hogy dühösek lesznek és megbántják egymást. Van, hogy elszomorodnak, bánatosak, csalódottak, ha valami nem úgy sikerül, ahogy szeretnék vagy elvárják. Vannak azonban pozitív érzéseik is, mint a szeretet, a szerelem.

Ha ezt megtapasztalják, olyankor egészen más emberré robottá változnak. A szerelmes vagy szeretetben élő robot mindenre képes, szárnyal és végtelenül könnyed, szinte elrepül. Ez maga a boldogság: ilyenkor a legjobb robotnak lenni.

Fantasztikus, ahogyan a szerző elválasztja a karaktertől a érzéseket. Mert igen, az érzéseink nem mi vagyunk, azok változnak, akár percenként és úgy jönnek-mennek, mint a szél. Nem szabad, hogy befolyásolják az önértékelésünket. Ugyanígy, mások iránti érzéseink sem változtatnak annak a másiknak az értékén semmit. Hát nem gyönyörű?

A könyv szerintem minden jóérzésű embert megérint, egy magát robotnak képzelő, érzéseit nagyon nehezen megélő, felvállaló és kimutató autista gyerek (mint amilyen az én fiam) számára azonban valóban varázslatos.

Olvassátok együtt este, elalvás előtt. Jó éjszakát!

Rajzolt napló 6. (hiba volt)

Ennyi naplós poszt után most már szeretném megmutatni azt is, hogy nem vagyok önhitt mindentudó, és bár nem vagyok rájuk büszke, azért kiteszem ide, a kirakatba a baklövéseimet is. Én tartom magam annyira okosnak, hogy próbálok tanulni a hibáimból, de ti legyetek még okosabbak és tanuljatok másokéiból! Azt fogom itt most illusztrálni, hogy mit NE csináljon senki, ha naplót rajzol.

Az elején nem voltam teljesen tisztában a napló funkciójával, vagy talán inkább a hatékonyság jegyében többféle szerepet is tulajdonítottam neki, mint a valós (vö. élmények reprodukálása). Alább például azt gondoltam, hogy az ilyen kínos szitukat is le KELL rajzolni, mert ha nem foglalkozunk az esettel, akkor semmit nem teszünk a feldolgozása érdekében. Utána szembesültem csak az eredménnyel, miszerint a fejlesztő foglalkozáson a gyerek nem akart erről a kiborulásáról beszélni, sőt annyira frusztrálta, hogy összefogta a két lapot, és nem is akarta, hogy lássa a terapeuta. Ne hozzuk a gyerekünket ilyen helyzetbe. A napló arra van, hogy segítsünk neki felidézni a vele történteket, nem pedig arra, hogy szembesítsük egy-egy ciki, szégyellnivaló viselkedéssel, mert ez nemhogy semennyire sem fogja előre mozdítani a történetek feldolgozását, hanem egyenesen káros. Például árulónak fogja tekinteni a saját anyját.

Az alábbi esetet is megtarthattuk volna magunknak. Csak hát az motivált, hogy a gyógypedagógus is értesüljön a problémáról, azaz hogy a gyerek szerint az egész élet egy nagy verseny, ahol ha nem ő az abszolút győztes, akkor csakis lúzer lehet. Ezt a problémát más fórumon kell megbeszélni a gyerek segítőjével.

Még egy kiborulás. Az anya nem ragadtathatja magát arra, hogy a gyerek naplójában dolgozza ki magából a dühöt.

Nyilván a következő naplórajznak sem volt adaptív funkciója. A gyerek se nem lett figyelmesebb, se nem akart vele eldicsekedni a gyógypedagógusnak. Nem naplóba való téma ez sem.

Ha van valami szorongásos furcsasága a gyerekünknek, akkor az azt idéző megjelenítést is érdemes elkerülni. Hiába említésre méltó esemény, hogy oltást kapott, és hogy az történetesen nem volt mellékhatások nélküli, ha a gyerekünk irtózik a meztelenségtől, akkor a csupasz felsőtest látványa még rajzolt formában is idegesíteni fogja. Bandi még itthon is bujkál zuhanyzás előtt, a lehető legminimálisabb időt tölti ruha nélkül, 3 éves kora óta nem fürdött strandon, 7 éve nincs is fürdőgatyája. A naplójában ez a kép annyira zavarta, hogy letakarta egy lappal, úgy számolt be az eseményről. Ha most rajzolnám, már csak egy kart rajzolnék.

A jól maszkoló, külvilág számára nem is nyilvánvalóan autista embereknek is vannak otthoni rituáléik, viselkedésformáik, megnyilvánulásaik, amelyekkel csak a legszűkebb körüket tisztelik meg. Tisztában vannak azzal, hogy az otthon az a hely, ahol bármit szabad, nem kezelik hülyeként, nem haragszanak rá. Ezek többnyire az egész nap összegyűlt feszültség levezetését szolgálják, és létszükséglet számukra. E szokásokat nem viszik ki a legbelső körön kívülre, mert nagyon jól tudják, hogy a mások előtt tett ilyen megnyilvánulásokkal azonnal a "nem normális" skatulyában landolnak. Akkor hát ne mi, a szülei, a legfőbb bizalmasai legyünk azok, akik a "hülyeségeiket" világgá kürtölik. Még akkor sem, ha "csak" a gyógypedagógusnak mondtuk el.

Rajzolt napló 5. (észosztás)

Eléggé megviselt a nyári szünet, ezért nem haladtam a blogolással. Magunkhoz képest a tavalyi olyan harmonikusan telt, hogy a végén arra vetemedtem, hogy kijött a számon: Ez volt az első nyár, ami nem leszívott, hanem feltöltött. A hibát ott követtem el, hogy egy esetből általánosítottam és egy kedvező tendencia kezdetének néztem, így azt képzeltem, az idei még a tavalyinál is jobb lesz. Az eltaknyolás biztos receptje, na mindegy.

Szóval folytatom a naplós tematikát. Bandi már a fejlettség olyan fokán áll, hogy kitaláltam, a napló ne csak a vele megtörtént események rögzítésére szolgáljon, hanem tegyük bele azt is, mi mindenről beszélgetünk, mit tudott meg a világról. A gyógypedagógussal ugye modellezik a hétköznapi beszélgetéseket, amely jó esetben nemcsak arról szól, mi történt velünk.

Milyen előnyei és hátrányai lehetnek egy új ülésrendnek?

"Élmény veled az itthon tanulás⸮" - avagy mi az az irónia?

Egy beírás következményei. Lehet rángatni a vállunkat, de azért az olyan lehangoló, ha a tanító néninek szomorúságot okozunk.

Rossz napom van. A holnapi is ilyen lesz?

A környezet reakciója a kiborulásra. Mit próbáljunk meg csinálni helyette? Mit ne csináljunk, ha rossz kedvünk van?

Hol jobb felnőni, faluban vagy városban?

Miért jó a kompromisszum?

Mi a stressz, miért jó, mikor káros?

Miért ne legyen egy 10 éves gyerek YouTube-er?

Miért nem érezte magát jól egy új helyzetben? Ez így is fog maradni?

Lehet-e barátokat venni?

Mit gondol anya, amikor törvénytelenül röhögök? Attól, hogy próbálja megérteni, még rossz neki.

Az ocsmány beszédet tartalmazó vicceket csak itthon mondjuk el.

Na jó, rászántam magam

 2023 februárjában kiderül.

Rajzolt napló 4. (hírek)

Mivel nem szeretném, hogy kizárólag arról tudjanak beszélgetni a gyerekek, ami velük történt, időnként a világ azon eseményeit is berajzolom, amelyekről a hírekből értesültünk. Ezek vagy érdekességek és Hallottad? kezdetű beszélgetéseket generálnak, vagy olyan témák, amiről épp mindenki beszél. Ezekről mi is beszélünk hát itthon, és véleményt is alkotunk róluk. Miért ne cseréljenek a gyerekek eszmét róluk a terapeutákkal is? Ilyenek következnek.

Napokon keresztül minket is lázban tartott a barlangban rekedt thaiföldi focista gyerekek megmentése. Erről akkoriban mindennap rajzoltam.

A rádióban hallottuk.

Az amerikai elnökválasztásról nem lehetett nem értesülni.

Az elszabadult kínai rakétáról a fenyegetettség érzése miatt kellett sokat beszélnünk.*

 

A rendszámok azért érdeklik annyira Bandit, mert a Brawl Starsban az alapján választott magának felhasználónevet (KING-ZZZ-999), hogy melyik az utolsó lehetséges rendszám (tehát a legújabb, legmodernebb, legjobb autóé).

És itt van pár a nagyon sok COVID hírből.

* Jó, azt azért megmondtam neki, hogy a légkör nincs ilyen vastag, az csak egy almahéj, de úgy meg nem tudtam volna lerajzolni...

Rajzolt napló 3. (hosszabb időszakok)

Vannak olyan hosszabb-rövidebb időszakok, amikor kicsit szusszanhatunk: ilyenek az év közbeni szünetek, a vakáció. A napló ugye, arra van, hogy a terapeutákkal, gyógypedagógussal, egyéb foglalkozásvezetőkkel beszélgetni tudjon a gyerek arról, ami mostanában történt vele. A történetek naplóbéli megjelenítését mindig ahhoz kell igazítani, hogy a legközelebbi beszélgetés hogyan is zajlik életszerűen. Tanév közben a gyerek legkésőbb hetente találkozik a segítőivel, ilyenkor nyilván mindennap rajzolunk. Egy nyári szünet után viszont abszolút lényegtelen, hogy mit csináltunk konkrétan július 2-án, péntek este 6-kor.* Az lesz a kérdés, hogy milyen volt a nyár, milyen helyeken voltunk, és mi hogy tetszett. Akkor bőven elég lesz annyi rajzos infó a gyereknek, hogy általában naponta sétáltunk az erdőben a kutyával, a kutyát ivartalanították, voltunk cirkuszban, aquaparkban, cseppkőbarlangban, nagymamánál, Balatonon, az Örkény telefonfülkénél, libegőztünk, sokat pingpongoztunk játszótereken, kinyitottam x karaktert a Brawl Starsban, elolvastam ezt és ezt a könyvet,  hiányzott (?) az iskola. Magyarul el lehet, sőt el kell engedni a napi rajzolgatást, de azért érdemes kitenni egy jegyzetlapot valami központi helyre, ahol időnként ráfirkanthatjuk, hogy a szünet végén mi mindent is szeretnénk berajzolni. A nyári szünetet egyébként szakaszokra szoktam osztani (itthon, nagymama, megint itthon, Balaton, nyár vége), azok végén rászánok 1-2 órát a rajzolásra, mert az egészet azért meredek lenne augusztus 31-ére hagyni.

Hát, én most végre szusszanok, ezért napló helyett blogolok :) Mutatok néhány ilyen naplóbejegyzést.

Itt van Bandi tavalyi balatoni hete röviden:

Ez pedig a legutóbbi őszi szünetünk:

Ez meg Magda egyik téli szünete:

* Cirkuszban voltak. Én ezalatt blogot írtam.