Van még rajzolt naplós témám, de hogy nehogy megunjátok a színeket nélkülöző, sivár képi világot, most egy igazán színpompás könyvet ajánlok figyelmetekbe, nem akármilyen tartalommal és mondanivalóval. Amikor a szerző egyben a könyv illusztrátora is, az tapasztalataim szerint varázslatra képes. Hát, ez egy ilyen könyv.
A könyv humanoid robotok segítségével mutatja be egy társadalom tagjainak sokszínűségét. A 0243 névre hallgató kis rózsaszín robot a könyv narrátora, aki elmeséli nekünk, mennyire sokfélék is lehetnek ők: szorgalmasak, jókedvűek, néha fáradtak, eltérő színűek, formájúak és érdeklődésűek. Kicsik, nagyok, régiek, újak, szögletesek, gömbölyűek. Nagyon különböznek, de nem jók vagy rosszak, hanem mindannyian ROBOTOK. Idealizált világukban, Robotországban pedig mindannyian arra törekszenek, hogy a különbözőségük ellenére megértsék egymást.
Ez nem mindig sikerül, ilyenkor fordulhat elő, hogy dühösek lesznek és megbántják egymást. Van, hogy elszomorodnak, bánatosak, csalódottak, ha valami nem úgy sikerül, ahogy szeretnék vagy elvárják. Vannak azonban pozitív érzéseik is, mint a szeretet, a szerelem.
Ha ezt megtapasztalják, olyankor egészen más emberré robottá változnak. A szerelmes vagy szeretetben élő robot mindenre képes, szárnyal és végtelenül könnyed, szinte elrepül. Ez maga a boldogság: ilyenkor a legjobb robotnak lenni.
Fantasztikus, ahogyan a szerző elválasztja a karaktertől a érzéseket. Mert igen, az érzéseink nem mi vagyunk, azok változnak, akár percenként és úgy jönnek-mennek, mint a szél. Nem szabad, hogy befolyásolják az önértékelésünket. Ugyanígy, mások iránti érzéseink sem változtatnak annak a másiknak az értékén semmit. Hát nem gyönyörű?
A könyv szerintem minden jóérzésű embert megérint, egy magát robotnak képzelő, érzéseit nagyon nehezen megélő, felvállaló és kimutató autista gyerek (mint amilyen az én fiam) számára azonban valóban varázslatos.
Olvassátok együtt este, elalvás előtt. Jó éjszakát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése