Just for the record

Holnap elutazom New Yorkba, egy hétre. Nincs is jobb dolgom most, mint posztot írni. Nem is írok igazi posztot, csak gyorsan lejegyzem ezt a pár vicces dolgot. Nincs köztük összefüggés, csak nem akarom elfelejteni. (Ilyeneket régebben a kézzel írott naplójukba írtam be, csak ugye azokat kinyírtam tavaly szeptemberben.)

* Vera egyedül zuhanyzik. (Jövő héten háromnapos erdei iskolába mennek, ezért vezettük be ezt az újítást. És működik.)

* A papa vasárnap rosszul érezte magát, lázas volt (36,3 - több mérés is megerősítette az adatot a nap folyamán, a végén meg kellett kérnem, hogy ne merítse az elemet a lázmérőben), fájt a torka, köhögött, és az állapotára az sem volt kedvező hatással, hogy súlyos betegségét férfináthaként diagnosztizáltam. Másnap itthon maradt, délután mégis úgy döntött, hogy Bandit ő hozza el az óvodából, hogy kimozduljon. Veráért én mentem Magdával. A kocsiba beülve Vera megkérdezte:
- Most megyünk Bandiért?
- Nem, őt ma a papa hozza el.
- Aki tegnap még haldoklott?

* Magda a délutáni alvása előtt mindennap leszed egy fluoreszkáló matricát, és magára ragasztja. És így alszik.

* Veráék mindennap lottóznak az iskolában, matekórán. Fejszámolás, 20-as számkörben. Például azt mondja a tanító néni, hogy "5 ... meg 6... ből 8 ... annak a kisebbik számszomszédja, egyenlő" - és le kell írni az eredményt. Öt ilyet kell kiszámolni egymás után. Verának rendszerint 4-ese van. A minap ezt szóvá tettem:
- Vera, megint négyesed van. Hogy leszel így milliomos?
- A lottómilliomosoknak mindig elromlik az élete.

* Eredetileg csak a fentieket akartam megírni, de olyan rosszul érezném magam, ha nem írnék valamit Bandiról is... Ööööö, ööö, ... ... ja, megvan! Vannak meglepően logikus kérdései és megnyilvánulásai. Persze most hirtelen csak egy példa jut eszembe, amikor a Peppát nézve megkérdezte, hogy a szobabiciklin minek van lámpa és csengő.

* Ja, és Bandi ilyet tud rajzolni:

* Vera meg ilyet:

Gránátalmával festette ki a kutyát, aki azért néz kérdőn,

mert hirtelen nem érti, mi történik vele,

amikor valaki szembespricceli egy locsolócsővel

Na, megyek csomagolni.

Ez most Veráról szól vagy Bandiról?

Dolgom ezer, mert mindjárt utazom, plusz jövő héten bölcsi jelentkezés, amihez tengernyi dokumentációt és ajánlást kellene összeszednem, és sehogy sem állok velük, mivel a háromból két gyerekem most is itthon lábadozik, de a tegnap délutánról mégis meg kell emlékeznem, különben elfelejtjük. Vera már megint szavalt, most egy kerületi versenyen, és ezúttal is második lett. Én nem láttam, mert Magda alvásidejében történt, így egy osztálytársa anyukája vitte el, de állítólag nagyon ügyes volt. Nyilván, ha második lett. Előtte azért mondogatta, hogy rosszul van, és azt gondolták, biztos nagyon izgul. Viszont ő egyáltalán nem izgulós fajta (mert szerintem még nem jutott eszébe, hogy ettől izgulni is lehet), úgyhogy sejteni lehetett, hogy valami kerülgeti mégiscsak. Magdának is hasmenése van már majdnem egy hete, szóval az állam a helyén maradt, mikor kora estére belázasodott Vera is. Minden figyelem a lányokra terelődött, ápoltuk a betegeket, örültünk az előkelő helyezésnek, meg hogy ez már milyen komoly verseny volt, még dupla mesecédét és egy 3000 Ft-os Alexandra utalványt is kapott, Lukácsházi Győző volt a főítész, na, hát, na, mi nagy dolgok ezek. Mindeközben Bandi eszelősen őrjöngött: ezúttal épp azon, hogy a Barbi nevű ovistársa által _neki_ rajzolt ventilátor mellé véletlenül odabiggyesztett egy 2 cm-es, kiradírozhatatlan piros vonalat, és nem volt jó, ha leragasztom, az sem, ha kiegészítem konnektorba bedugott vezetékké, az sem, ha rajzolok egy ugyanolyan ventilátort, mert az nem ugyanolyan, a második sem, a harmadik sem. De ez nem nagy ügy, Bandi mostanában minden nap produkál valami ilyesmit, kibírhatatlanul borzasztó, de már megszoktuk. Ez sem tűnt különbnek az átlagosnál. Azért valahol sejtettem, hogy a szupersztár Vera lehet most az oka, de hát ezt nem lehet megkérdezni és megbeszélni vele, mert az ő megküzdési stratégiája továbbra is a jól bevált tagadás (pl. Vera nem volt szavalóversenyen / Vera utolsó lett a szavalóversenyen / én voltam a szavalóversenyen / én nyertem oklevelet), ezzel meg sajnos nem tudok vitába szállni. Ám reggel sehol sem találtuk az oklevelet. Majd a papírszemétben végül ráleltünk:

Mindkettejük keze benne van

Bővül a család

Valaki állapotos nálunk, de mindenki nyugodjon meg, nem én vagyok az. De jó, akkor mégis lehet örülni? Nem egészen. Gömbi terhes. Hamarosan megszületik a kis Gumbi, a kisfiúcica, persze magát a terhességet is próbálom addig húzni, ameddig csak ki lehet belőle hozni izgalmas sztorikat.

A kis Gumbi egyelőre anyukája hasán keresztül

rugdossa a neki odakészített gombolyagokat

Nem volt más választásunk, újítani kellett. Egyszer, még januárban töltött el egyetlen árva éjszakát Bandi egy tőlünk különböző helyen, ami elegendőnek bizonyult arra, hogy újra ráérezzen a visszatartás ízére, úgyhogy azóta folyton rezeg a léc. Esténként megy a majomkodás, színjáték, és igaza volt a férjemnek, hogy Gombit és Gömbit még nem szabad szélnek eresztenünk, mint ahogy én azt jól kiterveltem, hogy a legközelebbi kereszthuzatra felültetem őket. A nagymamánál eltöltött egyhetes tavaszi szünet (én is ott voltam, nem azért) visszahozta a Laevolacot, a macskacsaládot és a wc-ben esténként megtartott, elengedést stimuláló brainstormingokat is.

Majd csak vége lesz egyszer