Így aztán készítettem néhány fotót szubjektív kameraállásból, hátha ez beszédesebb lesz számára. A poszt megírásától majdnem eltántorított, hogy akkor itt most magamról és a férjemről is idiótán vigyorgó fotókat kell közölnöm, mert ezek nélkül az egész nem érne semmit, de annyira szerettem volna ezt a posztot, hogy feladtam azt az elhatározásomat, hogy soha nem fogok itt magamról képeket szerepeltetni.
(Mellékszál: már régóta foglalkoztat, hogy vajon van-e összefüggés a digitális fényképezőgépek korszakában rólunk készült tengernyi fotó és az olyan személyiségek növekvő aránya között, akik nem belülről tekintenek kifelé a világba, hanem az határozza meg a viselkedésüket, ahogyan kívülről figyelik és látják magukat. Erről ebben a könyvben olvastam jó régen, de már nem emlékszem pontosan, hogy kinek a megfigyelése. Mondjuk, rólam az elmúlt 6 évben alig készült fénykép, időnként mégis az utóbbi szemszögű viselkedésen kapom magam. De életem tokagolyós kitérőjét követően ez már csak elvétve fordul elő.)
Akkor hát Magda mindennapjairól, a saját szemszögéből. Először is eltölt egy csomó időt sírással, olyankor nem lát semmit. Amikor nem sír, akkor meg ilyenek történnek vele:
Az ágyunkban, a papa helyén ébredve reggel még jó passzban van, homlokát ráncolva akár jó 10 percig is bűvöli az ágytámla rácsait.
Anyja feltűnik a színen. Mindig ilyen boldog, amikor huzamosabb ideig tartó alvásból felébred a gyereke.
Természetesen az apja is nagyon örül neki, főleg reggel, amikor még szépen, nyugodtan pillogtat.
És aztán beindul a gépezet. Ha nem sír, tehát jól érzi magát (=gyönyörű), ezt igen gyakran látja:
Szoptatás. Ezt sokszor és sok ideig kénytelen nézni, naponta legalább ötször, 15 percen át:
Ápolás témakörben a következők a kilátások:
A hasfájás elleni cseppeket pohárból kapja
A pelenkázón fekve a piros virágot és a polc aljára
ragasztott Minnie egér matricát szereti fürkészni
Kegyetlen anyja szenvtelenül közelít az orrszívó-porszívóval
a védekezésre egyelőre korlátozottan képes gyermek arcához
Fürdés közben a kiskádban
És hiába sározom olyan kitartóan az ordítás miatt, azért nem tagadhatom le, hogy játszani is szokott. Már amennyire játszik egy 2-3 hónapos kisbaba.
A három zenélő forgó közül ez az egyetlen,
amit szívesen néz, akár 6 percig is (két kör)
Furby igéző tekintete megbabonázza,
a többi játék nem tekeri
A pihenőszék szórakoztató egysége
Mielőtt a szájába veszi és a torkáig nyomja, jól megnézi
Amikor rázendít, akkor viszont nincs mese, mennünk kell, babakocsival vagy autóval. Ezeket azonban nem sokáig nézi, mert indulás után többnyire azonnal elalszik:
Kilátás a babakocsiból
Kilátás az autós hordozóból
A kiságyát sajnos még nem sokszor látta. Úgyhogy azt hiszem, nagyjából ennyi. Életkorához képest egy valóságos élménydömping.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése