Twist miniszter

Egyik este Vera egy világító karkötővel tért haza az óvodából. A Buborék tornán kapta, egy új foglalkozásvezető néni vette meg a gyerekeket magának ilyen módon. Természetesen, mint az előre sejthető volt, Bandinál ez kiverte a biztosítékot. Előbb a frusztráló szituációkban alkalmazott 1. számú módszeréhez folyamodott, azaz sírva elmondta a történetet a számára kívánatos végkifejlettel, a megfelelő szereplőcserékkel: Én jájok Bubojék tojnája, és ezt a vijágító kajkötőt én kaptam az új nénitőj, ez az enyém. Ilyenkor akkor járunk a legjobban, ha ráhagyjuk, de Vera erről másképp vélekedik. De nem ám tagadással, erőfölénye alkalmazásával, hangereje növelésével, agresszióval, hanem rendszerint ravasz módon, kitűnő diplomáciai érzékkel kezeli a kialakult helyzetet. Itt konkrétan megpróbálta a Bandi történetét tovább szőni valahogy úgy, hogy visszakanyarodjanak az eredeti tulajdonviszonyokhoz: Igen, Bandi, te kaptad, a tiéd, és neked már nem is kell, mert a cicád azt mondta, hogy add nekem. Bandinak nem tetszett a történet folytatása, innentől pedig minden a mostanában szokásos forgatókönyv szerint zajlott: ordított, követelőzött, mi próbáltuk elterelni a figyelmét, egy darabig úgy csináltunk, mintha semmi különös nem történne, hívtuk vacsorázni, változatlanul ordított, kérleltük, hogy hagyja abba, majd fenyegetőzni kezdtünk, hogy meg fogjuk mosni az arcát, végül megmostuk az arcát.
Másnap a férjem átküldött egy linket, hogy a teszveszen lehet venni ilyet, 10 db van egy csomagban 600-ért. Á, mondom, nem hiszem, hogy ilyet Pécsről kell rendelni, postaköltség megminden. El kell menni (úgy értettem, hogy majd a hétvégén) a partikellékeshez, a Mamuszba, ott van a 2-esben, a pincében, a Saturnnal szemben. Aznap a férjem ment a gyerekekért az oviba, és egyszer csak felhívott, hogy csapnak egy görbe délutánt, elmennek ők most abba a partiboltba. Az alábbi tételekkel tértek haza:

- 4 db világító karkötő (darabja 100 Ft)
- 1 db fénykard Bandinak
- 2 db óriáslufi
- 1 db My Little Pony lufi Verának
- 1 db Hello Kitty lufi Bandinak
- 1 db óriás szívlufi Magdának

Mindezt potom 4000 Ft-ért, hát a hülyének is megéri, nem? Mondjuk, a blokkot nem láttam, de nem is vagyok kíváncsi rá, nem akarok több meglepetést. (Mint amikor egyszer azt hazudta, hogy 2000-ért vette a tollasütőket, a kettőt, összesen, hát persze, Szív, ne hülyéskedj, majd megtaláltam a darabonkénti 7000-es tollasütőkről szóló blokkot. Elírták, Szív...)

Az, aki szép, az reggel is szép

Reggel, óvodába menet a kocsiban:

Vera, sírva: Papa! Papaaaa! Bandi megütött!
Papa: Bandi, miért bántottad Verát?
Bandi: Mejt jáütött az ajcomja.
Papa: Vera. Miért ütötted meg Bandi arcát?
Vera: Mert olyan csúnya.

Nem tudom, milyen logika mentén lyukadt ki oda, hogy Bandi a hibás és őt kell feljelenteni. Talán azt sérelmezte, hogy Bandi még nem érzi át és vallja magáénak maradéktalanul a rosszért rosszal ne fizess elvét.

Nincsen nekem vágyam semmi...

... más, mint hogy ilyen értelmes beszélgetésekbe bonyolódjak a 3,5 éves fiammal esténként, villanyoltás után, félkómásan bólogatva, az egyéves lányom altatása közben.

- Anyaaa, mi az a termoszték?

- Nincs olyan, hogy termoszték. Olyan van, hogy termosztát, meg olyan, hogy támaszték. A termosztáton a hőmérsékletet állítjuk be, a támaszté...

- De anya, mi az a termoszték?

- Mondom, nincs olyan, hogy termoszték.

- De anya, mi az a termoszték?

- Anyád picsája. Az egy bogár.

- Akkor az egy állat?

- Igen.

- És mi az a termosztét?

- Holnap megbeszéljük, most már kérlek, fogd be a szádat.

- De mi az a termosztét?

- Az is egy bogár, de ha nem fogod be a szádat most rögtön, akkor felrúglak műholdnak nem tudom lefektetni Magdát, és akkor nem tudok odafeküdni melléd. Na.

VAGY

- Anya, van olyan fagyi, hogy tádám?

- Nincs.

- De van!

- Nincs.

- De van!

- Jó. Van.

- És az milyen?

- Mazsolás.

- És még milyen?

Ki hinné, hogy ugyanezzel a gyerekkel fél órán át lehet beszélgetni az emésztésről, annak olyan mélységeit megjárva, mint hogy hogy tud az étel csak a nyelőcsőbe menni, a légcsőbe nem, miktől lehet megfulladni, mi van akkor, ha elfogy az emésztőnedv, honnan lesz újra, mi az a vese, és miért nem ugyanott halad a pisi az emésztőrendszerben, mint a kaka, miért olyan darabos a kaka, nem pedig olyan folyós állagú, mint a gyomorban és a vékonybélben.

Egyébként tudom, mi a különbség: az, hogy itt van-e Vera vagy nincs. Vera jelenlétében a kisebbségi komplexusa nem engedi, hogy értelmes beszélgetésekbe bonyolódjon. Mert ő sosem lesz olyan okos és ügyes, mint Vera. Ha Vera nincs itthon, akkor viszont mindjárt magára ölti az okos nagytestvér szerepét. És ugyanígy lesz belőle aranyos, kicsi gyerek, ha Magda nincs jelen. Szegény gyerek, mennyi frusztráló körülmény jutott neki. De mindegy, nem szeretek már ilyeneken görcsölni. Örüljön, hogy van testvére, és kész.

Téma, az lenne bőven

Mellesleg sok más mondanivalóm is lenne, nagyon szeretnék mindent megírni, de most épp más szelek fújnak.
Szép volt a karácsony.
Magda egyéves lett (ezentúl délelőtt ünnepeljük, nem pedig a délutáni alvás után, lámpafénynél, mert az nagyon szomorú, főleg a fényképek).
Vera szerint a mi családunk egy nagyon boldog család, a férjem viszont felvilágosított, hogy nem mindenki az benne, emiatt én voltam a világ legszomorúbb embere szilveszter éjjelén. Tény, hogy - mit szépítsem - én is kissé idegbeteg lettem az elmúlt időszakban.

De van most bennem rengeteg elhatározás és tettvágy a jövőbeni életemet illetően, amibe pont az nem fér bele, hogy a napi két óra saját időmet is a gyerekek életének dokumentálására fordítsam.
Lett bébiszitter.
Voltam thai masszázson, újra megyek tornázni. Olvasok.
Miután észhez tértem, elkezdtem leválasztani Magdát, amivel jól haladok, mert hivatalosan már csak este szoptatom, de éjjelente mindent bepótol, vagyis minden fordulásnál felébred követelőzni, így szoptattam az elmúlt két éjjel 7-7-szer. Ennek megoldására még nincs ötletem.
Nem tudom, hogy Vera jövőre elkezdje-e az iskolát (és ha igen, akkor hol), mert amit eddig szociális éretlenségnek hittem, az lehet, hogy személyiségjegy, amit kriminális kudarctűrésnek gondoltam, az lehet, hogy csak a perfekcionizmus szükségszerű következménye.
Ilyesmik vannak, majd jelentkezem azért.

Második felvonás

Hiába terveztük egyfelvonásosra a darabot, a Bandi reflexeivel folytatott harc ennél hosszadalmasabb lesz. Miután Gombi megörvendeztetése elvesztette kihívás jellegét, bevetettük arzenálunk újabb gyöngyszemét, Gömbit, a szintén játékos kedvű lánymacskát, aki megneszelte, hogy ebben a lakásban nagy mennyiségű gombolyagra lehet szert tenni. Ezért bekiabált hozzánk ma reggel, de mivel nem kapott megerősítést, elsomfordált. Bandi érdeklődését mégis oly mértékben sikerült felkeltenie, hogy az meggondolta magát és mindjárt gombolyított neki egy meghívót, amit kiragasztottunk az ablakba. Gömbi ma délben fel is jött érte, és most nagyon várja haza Bandit az óvodából.

Terveink szerint fognak versengeni, irigykedni, mindketten gombolyagot követelni. Remélem, nem lesz szükség arra, hogy kicsinyeik is szülessenek, mert én most már hülyét kapok. Viszonylag jól alakult minden egészen addig, míg a téli szünet végéhez közeledvén elő nem került az ovikezdés témája. Az utóbbi egy hét eseményei aztán rávilágítottak arra, hogy még mindig elképesztően ingatag lábakon áll a dolog. Bandi stresszhelyzetekre adott alapértelmezett válasza a szorongatás, nem tudom, hogy még meddig, és hogy hogyan lehet ezt kiirtani. De egyelőre nem lehet egy pillanatra sem hátradőlve megnyugodni, mert aztán menetrendszerűen jön a pofára esés. Megint volt olyan pont, amikor azt éreztem, hogy agyonütöm, de minimum addig verem, amíg össze nem csinálja magát. Nyilván nem vagyok ennyire állat, ezért csak magamban káromkodtam és csapkodtam a fürdőszobában, amíg le nem csillapodtam annyira, hogy ellenérzések nélkül tudjak melléfeküdni este egy kicsit, ahogy szoktam, hogy magamhoz szorítsam ezt a szegény kisgyereket, ahogy szoktam, és ő szóljon, ahogy szokott, hogy ne szorítsam annyira.