Szép volt a karácsony.
Magda egyéves lett (ezentúl délelőtt ünnepeljük, nem pedig a délutáni alvás után, lámpafénynél, mert az nagyon szomorú, főleg a fényképek).
Vera szerint a mi családunk egy nagyon boldog család, a férjem viszont felvilágosított, hogy nem mindenki az benne, emiatt én voltam a világ legszomorúbb embere szilveszter éjjelén. Tény, hogy - mit szépítsem - én is kissé idegbeteg lettem az elmúlt időszakban.
De van most bennem rengeteg elhatározás és tettvágy a jövőbeni életemet illetően, amibe pont az nem fér bele, hogy a napi két óra saját időmet is a gyerekek életének dokumentálására fordítsam.
Lett bébiszitter.
Voltam thai masszázson, újra megyek tornázni. Olvasok.
Miután észhez tértem, elkezdtem leválasztani Magdát, amivel jól haladok, mert hivatalosan már csak este szoptatom, de éjjelente mindent bepótol, vagyis minden fordulásnál felébred követelőzni, így szoptattam az elmúlt két éjjel 7-7-szer. Ennek megoldására még nincs ötletem.
Nem tudom, hogy Vera jövőre elkezdje-e az iskolát (és ha igen, akkor hol), mert amit eddig szociális éretlenségnek hittem, az lehet, hogy személyiségjegy, amit kriminális kudarctűrésnek gondoltam, az lehet, hogy csak a perfekcionizmus szükségszerű következménye.
Ilyesmik vannak, majd jelentkezem azért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése