Szerintem sokszor azért vannak jó ötleteim egy-egy jelenség, viselkedésmód vagy akár krízishelyzet kezelésére a gyerekeknél, mert autistaként magamból indulok ki. Egy nehéz vagy megoldásra váró szituációval kapcsolatban mindig elgondolkodom, hogy egy ilyen esetben nekem mi segített volna, amikor gyerekként nem tudtam megbirkózni a helyzettel.
Itt van például a reciprocitás kérdése, ami ugye egy autista személy beszélgetései során szinte sosem tapasztalt jelenség. Azt mindig éreztem, hogy ciki feszt csak magamról beszélni, de semmi fogalmam nem volt, hogyan kell mások felé nyitni, mit lehet tőlük kérdezni, főleg, ha ők nem valami közlékenyek. Azt is éreztem viszont, hogy kínos a csend, ezért még mindig az volt a kisebb rossz, ha magamról beszéltem. Most is hajlamos vagyok rá, de mivel folyamatosan kontrollálom magam (az az átkozott, folyamatos, mindenre kiterjedő kontroll!), egyszer csak elvágom a beszélgetést. Amúgy fejlődöm ebben, de ezért küzdök három éve pszichoterápia keretében és azon kívül is.
Bandinál hónapok kitartó - a Kis herceg rókája módon való -, lépésről lépésre történő közeledéssel elértem, hogy annyira közel engedett magához, hogy kitalálta, hetente egy este mellette feküdve mondjam el nekik az esti meséket. Addig hozzá sem lehetett érni, évek óta nem lehet megpuszilni*, szóval elég távol tart magától testi kontaktus terén. Miután elkezdtem ezt a heti egyszeri mellette mesélést, azt is elfogadta, hogy a mese végeztével nem hagyom el az ágyat és a szobájukat pánikszerűen, hanem beszélgetünk még egy kicsit együtt.
Amikor nála feküdtem, hogy, hogy nem, mindig a Brawl Stars volt a téma. Jókat röhögtek, hogy hülyeségeket beszélek ezzel kapcsolatban, tesztelték a tudásomat, ami persze egyre szélesebb lett a hetek során, de azért Bandi kinevetett azért, amiért két kevéssé "OP" skin lett a kedvencem. Ladybug Bea és Sakura Spike. Állítólag ezekkel nem sokra mennék a harcokban, de mit csináljak, ha nálam a kedvességfaktor nagyobb erő :)
Tudom, hogy ha a gyerek az őt érdeklő dolgokról beszélni akar nekünk, akkor azt meg kell hallgatni már csak a jövőbeli harmonikus, nyitott, őszinteségen alapuló kapcsolat reményében is, egy idő után mégis kezdtem ezt a témát nagyon unni. És akkor kitaláltam, hogy rendben, beszélgethetünk a Brawl Starsról, de csak akkor, ha először mindig feltesz nekem valamilyen velem kapcsolatos kérdést. Ami nem lehet pl. az, hogy melyik a kedvenc brawlerem, mert az nem velem kapcsolatos, hanem a Brawl Stars-zal.
Az elején nagyon izzadt. Adtam neki tippeket, pl. hogy tudja-e, mi a kedvenc színem. De mivel nem egy megalkuvó fajta, nem is érte be alibikérdésekkel. Tényleg elkezdett gondolkodni, és aztán valami varázslat történt. Mivel dokumentáltam a naplóban ezeket a szerda esti kérdéseket, most közkinccsé is teszem.
Az anya részéről is előfordul a szerződésszegés:
Aztán pedig amikor már biztos volt benne, hogy kiválóan meg tudja oldani ezt a helyzetet, vagyis a feladat elvesztette kihívás jellegét, megkaptam ezt a kérdést is:
* Azóta már meg lehet, de csak a haját, amiben megegyeztünk, hogy az szinte már nem is ő, hiszen egyetlen idegszála nem fut már bele a hajszálaiba. Ezért ő ezt tudja úgy tekinteni, hogy nem puszilom meg, én meg tudom úgy venni, hogy megpuszilom <3
