Ezért gyorsan leírom, hogy Mucika mekkora rongy gyerek.
Mucika olyan, hogy ha az első gyerekem produkálta volna mindezt, elsüllyedtem volna a szégyentől, és talán nem szültem volna többet. És milyen vicces az élet, Mucikánál egyenesen büszke vagyok rá, hogy ilyen felszabadult lelkülettel éli mindennapjait, nem kötik gúzsba gátlások, szabályok, a szankciókra fittyet hányva teszi a dolgát, ami a szívén, az a száján vagy épp a kezén. Na de nem puffogtatok itt a levegőbe, jöjjenek a konkrétumok. Ja, nem mondom, hogy mindent ráhagyok és szó nélkül tűröm a mocskos kis dolgait, de annak örülök, hogy alapvetően nem egy beszari alak.
* A gondozó nénijét tegnap lehülyézte. Ezért kellett a kis piros székre ülve várnia a papáját. Pedig megpróbálta kimagyarázni magát mondván, hogy ezt Bandi tanította neki. Mivel nem talált megértésre, végül kezet emelt a gondozó nénire.
* Misit is bántalmazni próbálta, amiért rávicsorított. Ezért aztán a kis piros széken üldögélt elmélkedés céljából.
* A bölcsődében mindennap megpróbálkozik azzal, hogy száguldozik a kismotorral és mindig ugyanaz a vége, a kis piros szék.
* A játékokért harcol, fogalma sincs róla, mi fán terem a türelem vagy az előzékenység, udvariasság. Pedig vannak testvérei, akikkel osztozkodnia kell, hozzá lehetne szokva, hogy nem jár minden azon pillanaton, amikor rátátja a száját. Csak hát az a helyzet, hogy igazából itthon sem arra tanítja az élet, hogy várnia kellene bármire is. Simán nekimegy Verának, Bandinak, akik megadják magukat, mert elegük van az erőszakos kis hülyegyerek hisztijeiből.
* Verától minden este elkér egy plüsskutyát, hogy azzal aludjon, meg is ígéri, hogy nem fogja odaadni Bandinak, aztán kaján vigyorral az arcán elcseréli Bandival egy macskára. Vera ordít, ami őt a legkevésbé sem hatja meg.
* Lefekvés előtt este, a gyerekszobában: a papa fülébe duruzsolja halkan, hogy "Papa, dobd ki az ablakon Tejfölt!" (Tejföl Vera kedvenc kutyája, az a nagy, nyelvét kiöltő IKEA-s plüsskutya, Vera minden reggel puszival búcsúzik tőle és betakarja, magával cipelte még a háromnapos erdei iskolába is, szóval eléggé szereti - a szerk.)
* Ha a papa rákiabál ("ráhülyéskedik"), mert sokadszorra sem ért a szép szóból, felszólítja, hogy foglalkozzon a saját dolgával: "Papa, te csak nézzed a munkádat!"
* Ha a papa olyankor kiabál rá, amikor neki épp lelke van, átmenekül hozzám panaszkodni. És amikor a papa megjelenik, közli vele: "Papa, azért jöttem ide, anyához, ne is lássalak. Elfordulok, ne nézz rám!"
* Testvérei tányérjából szemrebbenés nélkül kilopja a legjobb falatokat.
* Amikor azt játsszák, hogy ők hangyák és csípnek, Bandi csípése csak jelzésértékű, hiszen csak játszunk. Nem úgy a Magdáé, az első csípés után a többi elől inkább menekülünk. Hiába kérjük, hogy csak játékból csípjen, az nem megy ennek a kis állatnak. Tele szájjal kacagva mar belénk, mert ő egy csípős hangya. Mi meg ordítunk a fájdalomtól.
* Szimpla cukiság: "Papa, akkor most megehetem végre a csokinyuszit vagy igen?!"
* Plusz egy: "Anya, azt mondtad, hogy nekem nagyon-nagyon felvágták a nyelvemet."
Hát, ahogy így visszaolvasom, nem igazán az jön le, hogy milyen cuki kisgyerek, az már sokkal inkább, hogy mekkora bunkó. Ezért inkább beszúrok róla egy-két cuki képet, hogy ezt a benyomást felülírjam.
Matekzseni Bandiról pedig majd legközelebb írok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése