Kedves Kutyatulajdonos!

Illetve nem kedves, és nem is tisztelt. Eddig kutyakakának hívtam a gyerekek előtt a kutyád ürülékét, de a fiam ma megtudta, hogy az valójában kutyaszar. Továbbá bekerült aktív szótárába a baszd meg, valamint a kurva élet kifejezés. Szégyellem magam, mert én amúgy nem beszélek ocsmányul. Te viszont ásd el magad a föld alá.

Pelenkavásárlásból sétáltunk visszafelé ma délelőtt a kocsihoz, mindössze 100 métert kellett a járdán megtennünk a bevásárlóközponttól. Ebből a gyerek 30 métert jött a saját lábán (bár le bírja nyomni ennek a többszörösét is, de kizárólag akkor, ha az irányt és az úticélt ő határozhatja meg), a többit az egyik karomon ülve abszolválta. Beraktam a kocsiba a két csomag megapack pelenkát meg a szatyromat és a táskámat, majd a gyereket is. És ekkor megcsapta az orromat valami. Már azt hittem, visszatért a szaglásom, és az arcüreggyulladásnak minden utózöngéjét is végérvényesen magam mögött tudhatom, gondoltam, sietünk haza, mert tisztába kell tenni a gyereket. Még örültem is egy pillanatig, hogy végre újra érzem, ha esedékes a pelenkacsere. Aztán észrevettem, hogy a gyerek cipője által felhordott sár helyett gondosan elkent masszív sárgásbarna krém borítja a kabátomat deréktájt. A kurva életbe - tört fel belőlem, aztán körülnéztem és láttam, hogy konkrétan mindenem olyan. A kabátom, a sálam, a farmerem, a táskám, a cipőm felső része, a pelenka zacskója, a bevásárlószatyrom, a gyerek keze, egyetlen kultúrnadrágja, a kabátja, a cipője, a gyerekcipő által összerugdosott üléstámla a kocsiban, később pedig ugye az autó biztonsági öve a kabátomtól. A gyerek a járdán megtett 30 méteren szedte össze az esőáztatta, kiválóan kenhető, könnyedén eldolgozható kutyaszart. Még a fűbe sem szaladt le érte.

De most komolyan. Neked kutyád van, nekem kisgyerekem. Tudjuk mindketten, milyen jó dolog kisállatot tartani. Etetni, sétáltatni, tanítgatni, simogatni, szeretgetni, gondozni. De mit szólnál, ha nem adnék pelenkát a gyerekemre és hagynám, hogy odaszarjon, ahol épp rájön, aztán szépen továbbsétálnánk? Rándítanék egyet a vállamon, hogy nem én voltam, a gyerekemnek meg csak így megy, és kész? Képzeld, én a játszótérről is hazaviszem a pelenkába csomagolt gyerekszart a táskámban, majd otthon beleöntöm a wc-be, mert még a kukában sem akarom otthagyni, ami nem a szemétbe való, hanem a csatornarendszerbe. És mégis, rám már akkor is ferde szemmel néznek, ha a neveletlen gyerekem a földön fetrengve ordít a boltban a Túró Rudiért. És utálják, mert olyan idegesítő. Én viszont nem akarom a kutyádat utálni miattad. Úgyhogy eldöntöttem, hogy ezentúl nem én fogom magam kellemetlenül érezni, amiért láttam, hogy szépen továbbsétálsz a kutyáddal, miután az elvégezte a dolgát, hanem majd előhúzom a táskámból a pelenkának bekészített nylonzacskót, és megkérlek, hogy takarítsd el a kutyád szarát az útról, ahol rajtatok kívül a gyerekem és én is sétálunk időnként.
Viszlát.