"Hú, hú, szejjem vagyok!" - szokta mondani esténként a fürdőlepedőbe csavart Bandi. Úgyhogy nem lepett meg különösebben, amikor egy hosszabb gyanús csend után mögé lopakodtam, és a válla fölött átnézve ezzel szembesültem:
Az pedig végképp normális ezeknél a mai fiataloknál, hogy ellopják a telefonomat a polcról, kényelembe helyezik magukat vele a fotelban, kinyitják a billentyűzárat (?), megnyitják a Jegyzeteket, azon belül nyitnak egy új lapot, majd oda begépelik tömören, velősen megfogalmazott mondandójukat.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Legolvasottabb
-
Vigyázat, terjengős beszámoló következik. De 10 hónap eseményeit foglalom össze, ahhoz képest nem hosszú. Akkor íme annak az útnak a történe...
-
Tegnap gyerekorvosnál jártunk, és bár mindkét gyerekemre hihetetlenül büszke voltam, őszintén sajnálom, hogy a Vera által leadott műsornak B...
-
Nem írtam mostanában, mert nagyon levert voltam. Olyan depresszióféle, ami abból eredt, hogy elkezdtem - nem írni a blogot, - nem gitározn...
-
Arra gondoltam, hogy ha egyszer megkérdezi Magda (vagy bármelyik gyerekem), milyen volt az ő kisgyerekkora, nem biztos, hogy csak arra lesz ...
-
Hol volt, hol nem volt, az ország legnagyobb falujának szélinél, az erdő mellett állt egy ház. Abban lakott egy ember meg egy asszony. E...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése