Van az a nagyjából évszázadok óta túlhaladott nézet, hogy a gyerekek kis felnőttek. Pedig néha nekem határozottan az az érzésem, hogy Vera esetében mégis egy kis felnőttel van dolgom.
Valamelyik Boribont olvasom Bandinak. Vera egyszer csak közbeszól: "Nem értem, Annipanni miért lakik együtt egy medvével, amikor az megöli."
Ugyanez a szituáció egy Maszat könyvvel. Vera: "Maszatnak nincs anyja meg apja?"
De nem, mégsem. Megnyugodtam, hogy egy ideig tekinthetek még gyerekként rá. Lehet, hogy a Boribont és a Maszatot már kinőtte, a Télapót viszont még korántsem. Tegnap ezt kérdezte: "Miért hozott az ovis Télapó panda ujjbábot a csomagban, hát hogyhogy nem tudta, hogy nekem már van ilyen?"
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Legolvasottabb
-
Vigyázat, terjengős beszámoló következik. De 10 hónap eseményeit foglalom össze, ahhoz képest nem hosszú. Akkor íme annak az útnak a történe...
-
Tegnap gyerekorvosnál jártunk, és bár mindkét gyerekemre hihetetlenül büszke voltam, őszintén sajnálom, hogy a Vera által leadott műsornak B...
-
Nem írtam mostanában, mert nagyon levert voltam. Olyan depresszióféle, ami abból eredt, hogy elkezdtem - nem írni a blogot, - nem gitározn...
-
Arra gondoltam, hogy ha egyszer megkérdezi Magda (vagy bármelyik gyerekem), milyen volt az ő kisgyerekkora, nem biztos, hogy csak arra lesz ...
-
Hol volt, hol nem volt, az ország legnagyobb falujának szélinél, az erdő mellett állt egy ház. Abban lakott egy ember meg egy asszony. E...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése