Tekintve, hogy a lakásban uralkodó elviselhetetlen hőség (31 fok) miatt az utóbbi hetekben önvédelemből nem sok időt töltünk itthon, a társasjátékok parkolópályán várják a bevetést. Na jó, azért megpróbálok időt szakítani rájuk, mert Vera odavan értük, de ez nem olyan egyszerű egy 11 hónapos, mindent megkóstolni-szétszaggatni próbáló másik gyerek mellett. Bandi általában a játszótéren alszik egyet délelőtt, majd aztán együtt húzzák a lóbőrt délután, így marad az este, amikor Bandi már alszik, és nem csúsztunk még bele az éjszakába (9 előtt). Azért is muszáj erőt venni magamon, mert egyik nap, mikor valamilyen kifogással éltem, világfájdalommal az arcán azt kérdezte: Akkor minek nekem társasjáték, anya, mondd meg, minek?
Nagyon ügyes, minden szabályt ért, teljesen felesleges a színes dobókocka, mert a pöttyöset is tudja használni, és nem jelent neki gondot az 5-6 éves korosztálynak szánt játék sem. Pár napig úgy játszottunk, hogy maximum döntetlenre hoztam ki a játékokat, de aztán kipróbáltam egyszer, hogy mi van, ha hagyom magam nyerni. Végre én nyertem! - kiáltottam fel boldogan, mire ő ledöbbent arccal rám nézett és felvilágosított, hogy ő szeretett volna nyerni. Aztán sírni kezdett, mikor felhívtam rá a figyelmét, hogy a társasjátékozás természetszerűleg csak akkor érdekes, ha az ellenfél is nyerni szeretne, és az is előfordul, hogy neki van szerencséje és tényleg ő nyer. Ezt még meg kell emésztenie, de a játékok iránti lelkesedés töretlen.
A nagy rajongásnak egyébként lett egy pozitív hozadéka. Mivel vészesen közeleg a nappali szobatisztaságot követelményként támasztó óvoda, Vera meg görcsösen ragaszkodott a délutáni alvásnál is a pelenkához (Mi lesz, ha bepisilek? - Nem baj, akkor lecseréljük a lepedőt, kimossuk a ruháidat. - Neeeem, pelenkát kérek, különben ha pisilni kell, kijövök az előszobába és idepisilek a kőre. - Oké, nem vitatkozom, kapsz pelenkát.), előálltam azzal, hogy ha nem kellene pelenkára költenünk, egy idő után összegyűlne annyi pénz, hogy tudnánk neki venni egy újabb társasjátékot. Először veszni látszott az ügy, azt felelte ugyanis, hogy van neki elég, nincs szüksége többre. Mondtam neki, hogy meg fogja unni őket idővel, persze erre is volt válasza: Majd Lülüék megint hoznak a születésnapomra. Ezt a párbeszédet folytattuk le napokon keresztül, mígnem atyai nyomásra (Vera, nem vehetsz fel pelenkát délután, tiszta melegkiütés a derekad!) pár napja úgy döntött, bugyiban alszik. Nem pisilt be, és túlzott lelkesedésében mindjárt az éjszakai pelenkáról is lemondott, de ezzel azért inkább én szeretnék még várni (tudom, hogy hülye vagyok, de azt reggelre tényleg mindig telepisili).
Locsoló
Elsődleges haszonélvezője a házilag nevelt égig érő paszuly, együttes erővel pedig a szunnyadó gondoskodó ösztönt is felébresztették a lányban: reggel-este megöntözi a babocskáját, és napközben is ellenőrzi időnként, hogy nem száraz-e a föld vagy nem kókadoznak-e a levelek.
Játék zuhanyrózsa
Ha önkezűleg intézi az arcba fröcskölést, nincs hiszti, remélem, ez egyben az ordításmentes hajmosás irányába tett első lépést is jelenti.
Kutyás falmatrica
Kiválasztotta a helyet, én felragasztottam egy délután, ő meg boldogan hajtotta álomra fejét. Aztán a papa kérdésére este beszámolt arról, hogy nagyon örül a kutyáknak, valamint képzeljük el, ezek a kutyák meg akarják őt ölni. Mivel tudom, miféléket gondoltam a halálról gyerekkoromban (természetesnek tartottam, és hogy félelmetes dolog lenne, meg sem fordult a fejemben), nem tulajdonítok ennek nagy jelentőséget. Azért kíváncsi voltam, miért akarják őt megölni azok a kutyák, de ezt nem tudta megmondani. Kis idő elteltével újra felhozta a témát, kiderült, hogy csak ketten akarják eltenni láb alól. Mondtam, hogy ez nagyszerű, mert akkor többen vannak, akik nem akarják bántani, és lehet, hogy ez a három majd meggyőzi a másik kettőt, hogy ne öljék már meg Verát. Másnap egyszer csak meghozta a megnyugtató hírt: "az történt, amit mondtál, anya, már az a két kutya sem akar megölni."
Lehet, hogy kicsit erős még egy háromévesnek az Oroszlánkirály meg a 101 kiskutya? Mentségemre legyen, hogy soha nem néz egyedül semmit (jó, kivételes esetekben néha, de akkor nem ilyeneket), mindig megbeszéljük, mi miért történik, és tévés mese csak este van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése