Nincs lelkiismeret-furdalásom

Este fektetés. Alvócimbora kiválasztása, Vera figyelmének felhívása arra, hogy a választott kisméretű műanyag tárgy el fog tűnni az ágyban éjjel, Vera részéről ennek tudomásul vétele, mesék, vers, dal, karácsonyi történet a gyerekkoromból, simogatás, puszi, kinek milyen álmot hozzon Álommanó, csend legyen, mert Álommanó nem mer idejönni, jó éjszakát, megint puszi, szép álmokat. Ez mind megvolt.

Éjjel Vera bőg a szobájukban, félkómásan szaladok, megkeresem az apró tárgyat az ágyában, megöleli, tovább alszik.

Hajnali 3/4 6-kor Vera újra bőg, nem találja az apró tárgyat, rohanok, neki az ajtófélfának is egyszer, de megkeresem az apró tárgyat. Visszatérek az ágyamba, Vera kiabál, hogy át akar jönni. Jó.

Átjön, mellém fekszik. A papáját felszólítja a matracra való leköltözésre. A papa a tovább alvás reményében inkább nem ellenkezik. Vera nyögdécsel, szenved, sír, és a "Holnap is ezzel a dobozzal alszom." mondat kántálásával ígéretet próbál kicsikarni belőlem arra vonatkozóan, hogy következő éjjel is alhat ugyanezzel az apró tárggyal. Ráveszem, hogy ezt majd akkor beszéljük meg, ha megvirradt és minimum felültünk az ágyban. Elkezd bőgni amiatt, hogy egész éjjel egy percet sem aludt, mert nem tudott elaludni. És most sem tud elaludni, keljünk fel.

Innentől egész reggel nyávogva/bőgve kommunikál. Másképp nem tud megszólalni. Ilyen hangon megfogalmazott kérései/szívfájdalmai az alábbiak:

- olvassak a Dörmögő Dömötörből

- vegyünk a boltból simogatógépet

- kakaót kér

- miért nem aludhat holnap éjjel is ezzel a dobozkával

- rajzolni szeretne a Firkálós-rajzolósba, ehhez vegyek le a polcról minden kelléket

- kakált, töröljem meg a fenekét

- kér még kakaót

- a bugyi nem jó, mert nem elég lányos, másikat kér

- nem jól áll a nadrág derekában a gumi, igazítsam meg

- nem jó a vajas pirítós reggelire, margarinost kér

- álmos, vajon miért nem aludt egy percet sem

- miért nem hozott neki Álommanó mézeskalácsos álmot, amikor ő azt kért tegnap este, sőt semmit nem is álmodott, ez hogy lehet, Álommanó becsapta

Én nem vagyok ideges, komolyan. Elmondom neki, hogy higgye el, álmodott, mert az agyunk nem tud semmire sem gondolni, mert még akkor is gondol valamire, ugye a semmire. De ő csak bőg, hogy miért nem kapott mézeskalácsos álmot. Mondom neki, én is azt kértem, és lehet, hogy kaptam és meg is ettem, csak nem emlékszem, mert az álmainkra nem sokszor emlékszünk, főleg nem másfél órával az ébredés után, különösképp akkor, ha el sem mondtuk, amikor még esetleg emlékeztünk rá félig felébredve. De ő bőg, hogy miért nem hozott neki Álommanó mézeskalácsos álmot...........

- Mert utál téged. - szólt anya nyersen, majd térdét csapkodva fetrengett a röhögéstől a padlón percekig.