Szóval nyáron még azt a címet adtam a posztnak, hogy I Hate Everything About You. És arról kezdtem írni, hogy Vera hozzáállása semmit nem változott egy év alatt, maximum a kifejezésmódja vált árnyaltabbá. De még mindig kegyetlenül őszinte. Csemegéztem is az elmúlt év terméséből:
* Bandi, tudod, mi vagy te? Egy nagyképű, önző, gyáva kukac! (Akkoriban mindennap meghallgatta az Oz, a nagy varázslót, abban vágja ezt Dorka az oroszlán fejéhez.)
* Nem szeretem Bandit. Csak ha olyan történik vele, ami nekem rossz lenne, akkor sajnálom.
* Vera mindenféle negatív jelzővel illeti Bandit, amitől (?) ő sírni kezd. A férjem azzal nyugtatja Bandit, hogy Vera csak viccelt.
Vera: Papa, az a vicc, amin az emberek nevetnek. Bandi sír, tehát ez nem volt vicc.
* Zuhanyoztam, az anyafüggő Vera is benn ült a fürdőszobában. Bandi is be akart jönni, mire Vera bevágta az ajtót és nekitámaszkodva kiabált pánikolva: Anyaaa, ha elengedem az ajtót, bejön Bandi, és nekünk végünk van, mint a botnak!
* Bandit legszívesebben kidobnám az ablakon, de nem teszem. Mert megbüntetnének, ti meg haragudnátok.
* Én nem szeretem Bandit, sőt utálom. (Ennek közlését mindennap szükségesnek érezte.)
* A kistestvérnek csak akkor örülök, ha lány. Ha olyan undorító fiú, mint Bandi, akkor utálom.
* Vera: Ha megszületik a kistestvér, akkor Bandit is meg őt is adjuk be az árvaházba.
Papa: De gondolj bele, milyen rossz lenne az neki, amikor mi ott megyünk hárman, nagy boldogan, ő meg ott ülne a fűben és csak integethetne nekünk. Nem sajnálnád?
Vera: Nem. Dobnánk neki almát. Meghámozva, mert nem szereti a héját. Meg állatos kekszet.
Én: Ha valamit kívánsz másnak, akkor mindig képzeld el, hogy az neked milyen lenne.
Vera: Elképzeltem. Az nekem jó lenne.
* Vera jól oldalba vágta Bandit egy fajátékkal. De láttam, hogy véletlen volt, csak lóbálta azt a kutyát, Bandi meg épp arra járt. Bandi nagyon sírt. Megbeszéltük, mi történt, és szegény Bandi...
Én: De véletlen volt, láttam, nem tehet róla Vera.
Vera: Igen, véletlen volt. De legszívesebben szándékosan csináltam volna.
* Bandi megütötte az arcát egy kisautóval, keservesen sírt.
Vera: Nem sajnálom Bandit. Szegény, de nem sajnálom.
* Azt szeretném, hogy Bandi katona legyen, és meghaljon a háborúban. Legyen neki rossz.
* Szeretném, ha Bandi meghalna. Addig öljük meg, amíg ilyen kicsi.
Erre tessék, most meg elkezdett valóban gyengéd érzelmeket táplálni öccse iránt. Nem mondom, hogy bevallottan odavan érte, de néha elhagyja a száját, hogy "Kicsit szeretem Bandit." És ha felmerül a lehetőség, hogy Bandit valami fájdalom éri, nővértigrissé válik és védelmébe veszi a kisebbet. Persze csak addig, amíg Bandi látványosan meg nem próbál hálálkodni neki, mondjuk azzal, hogy hozzá nyomja a fejét vagy szorosan mellé, ugyanabba a fotelbe szeretne ülni, mint ő. Esténként meg beszélgetnek elalvás előtt az ágyban, nagyon cukik. Szerintem ezek tényleg elkezdték szeretni egymást. Gyanús egyébként, mintha a hasam terebélyesedésével együtt nőne köztük a testvéri szeretet, de nekem édes mindegy, mitől ragaszkodnak mostanában ennyire egymáshoz, ha ennyire aranyosak.
Újabb élőnyelvi példák következnek, a közelmúltból:
* Gyümölcsöt ettünk, és arról volt szó, hogy a kukac undorító. Vera odafordul Bandihoz: Ne aggódj, Bandi, nem a te kukacodról van szó.
* Bandi ordít a kiságyban. Vera bemászik hozzá, kezébe veszi az egyik plüssmacskát és bábozni kezd vele: Mit hallok? Sír egy kisfiú? Nyau-nyau! ... Nna, megnyugtattam Bandikát.
* Bementünk Verával ketten a boltba, Túró Rudiért. Beleraktam kettőt a kosárba, egyet neki, egyet magamnak.
Vera: De Bandinak is vegyünk!
* Én: Bandi, szereted Verát?
Bandi: Igen. ... Veja nem szejet engem.
Vera: De, szeretem Bandit! Nem nagyon, csak kicsit szeretem.
* Bandi éjjel felsír, sárga meggylét (almalé) követel. Hozok neki vizet, belekóstol, ordít, hogy ez nem sárga meggylé. Az álmából felvert Vera megszólal a sötétben, a lehető legkedvesebb hangján: Bandika, abban a pohárban van egy cica, ott nyávog, nyau-nyau!
* Vera teljesen kétségbeesett (ezt krokodilkönnyekkel nyomatékosította is) attól az ötlettől, hogy bekenjük Bandi kezét csípős paprikával. (Nem kenjük, csak a férjem mondta, hogy régen így csinálták, ha egy gyerek nem értette meg, hogy a koszos kezét ne tömje könyékig az arcába.)
Vera: Szegény Bandika! Az nagyon rossz lenne neki! Ti nagyon gonoszak vagytok! Vegyétek tudomásul, hogy ilyet nem szabad csinálni!
* Este, miután a fektetést követően kijöttem a szobájukból. Vera sír.
Bandi: Miéjt síjsz, Veja?
Vera: Te is tudod. Mert nem marad itt anya.
Bandi: Megvigasztajjak.
* Szintén este, a szobájukból való távozásom után:
Vera: Bandi, képzeld el, hogy amikor tavaly az angyalkák hoztak nekem egy játék kávéfőzőt, a papa azt hitte, hogy azt ők kapták anyával. Mert olyan, mint egy igazi.
Bandi: Milyen kávéfőzőt?
Vera: Tudod, azt a játékot. Holnap megmutatom.
És Vera első dolga az volt reggel, hogy odavitte Bandinak a kávéfőzőt az ágyba.
* Reggel, amikor Vera felébred, az ágyunkból átjön a kisszobába, ahol Bandival már örülünk egymásnak pár perce. Bandi megsimogatja Vera fejét, majd így szól: Jó jeggejt, Veja! Fejébjedtéj?
* Bandi legfőbb sérelme reggel, mert azért mindent nem tolerál még Vera: Miéjt nem puszijhatom meg Veját?
És játszanak együtt. Húzzák egymást a dömperben, Vera beül Bandi mellé a kocsiba, segít kidekorálni Bandi dobozautóját, ad neki vizet a poharában az oviban (utána azért gondosan kimossa). És ha este leejtette Bandi az alvósmacskáját, Vera lemászik az emeletes ágy tetejéről, hogy visszaadja neki.
Hát, meglátjuk, hova alakul majd a viszony az új gyerek megjelenése után.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése