Bandi egyéves

Bandit első születésnapján azzal ajándékoztuk meg, hogy odavágtuk a nagyanyjának megőrzésre. 

Sajnálom, hogy így alakult, de nem volt más választásunk, mivel aznap esküvőre voltunk hivatalosak, és úgy ítéltük meg, hogy Bandi jelen formájában (aktuális érdeklődési körével és kvalitásaival) vállalhatatlan egy ilyen eseményen. Láttam magam előtt, ahogy négykézláb, a kábeltengerben bukdácsolva kurjongat, ha meglát egy autót, repülőt, bármilyen járművet, lebontja a dekorációt, üvölt, ha ezt nem engedik neki, bebújik a menyasszony ruhája alá, meg amit még el sem tudok képzelni. Azt hiszem, az esküvői fotósok rémálmának tökéletes megtestesítője. Most már soha nem fog kiderülni, mi lett volna, ha elvisszük. Ellenben fény derült arra, hogy egy esküvő emelkedett pillanataiban a hároméves nővére is teljességgel vállalhatatlan. Vera a ceremónia alatt félhangosan kifejtette véleményét Linda és Norbi frigyéről: "Szerintem Norbi nemet fog mondani és Linda nagyon fog sírni. Na nem baj, Linda majd beleszeret egy másik fiúba. (...) Én félek a menyasszonytól és a vőlegénytől, mert vérszomjas fenevadak. (...) Azt akarom, hogy Linda és Norbi váljanak szét." Nagyon kellemetlen volt, azt sem tudtuk, hova dugjuk meg milyen süteménnyel tömjük be a száját.

De ez Bandi posztja. Bár aznap nem ünnepeltünk, a lelkemet ünneplőbe öltöztettem és egész nap (sőt már előző nap is) nosztalgiáztam meg emlegettem félóránként, hogy mi történt egy évvel ezelőtt. Az ünneplés és ajándékozás pedig a következő két napra tolódott. Ő is kapott daubneres csokitortát, nagyon meghatódott, de aztán - egykori egyéves nővérével ellentétben - kiéhezett vadállat módjára vetette rá magát.

Nem készültünk ajándékhegyekkel, nemes egyszerűséggel kapott egy dömpert, mert a játékoktól amúgy sem lehet férni itthon, azt az egykori elhatározásomat pedig feladni kényszerültem, hogy minden ajándékozás alkalmával kapni fognak könyvet is a gyerekeim, miután Bandi restanciája az olvasás terén közismert. Azonban igazi fiúként lelkesedett az új járgányért.

Másnap előálltunk az ajándék élmény jellegű másik felével. Minthogy minden járműtől extázisba jön (még a 10 km magasságban hangtalanul haladó repülőket is kiszúrja az égen), elvittük kisvonatozni, amivel rettenetesen boldoggá tettük.

Kapott lángost is a kiskakas.

Aztán lelibegtünk a hegyről, ami előbb nagyon tetszett neki, minden szembejövő kirándulót széles mosollyal és integetéssel üdvözölt.

Félúttól viszont úgy gondolta, kiszállna, hogy négykézláb tegye meg az utat hazafelé. A papa azon erőfeszítése teljes mértékben hiábavalónak bizonyult, hogy meggyőzze az egyévest a panoráma szépségéről, ezért csak testi erőfölényét alkalmazva tudta további 7-8 percen át maradásra bírni, amíg végre leértünk.