Az utolsó nap mérlege: két kiborulás Vera hisztijei miatt, egy roncsolt áll, majd a járulékos kórházi ellátás. Mindent meg tudok magyarázni.
Egész reggel világfájdalommal az arcomon sóhajtoztam, hogy hjajjj, hát ez is eljött, tudtam, hogy így lesz, jaj de fáj... Utolsó óra, utolsó nap, nem fog a kréta, nem fog az agy - nyomorúságom megfejelése gyanánt ezt énekelgetve szórakoztatott a kedves férjem, amivel már majdnem elérte, hogy nem is bántam, hogy vége, de aztán kiderült, hogy Verának sokkal kifinomultabb módszere van erre is.
Délelőtt átmentünk a lellei strandra, hogy kellemes emlékekkel zárjuk a nyaralást. A strandtörölközőnk landolásával egyidejűleg Vera elkezdte rosszul érezni magát, miután jeleztem, hogy copfba kötöm a haját, hogy ne kelljen este megmosni. Idegesen kitépte a hajából a gumit, aztán elindult a lavina: nyávogni kezdett, hogy menjünk haza, rossz kedve van, nem akar fürödni, inkább körhintázna. Tapasztalatból tudom, hogy ha idejekorán nem vesszük elejét a hisztiroham kirobbanásának, akkor még nagyobb vesztesként fogok kikeveredni a szituációból, így hát kapituláltam, a 35 fokban elmentünk körhintázni, amit láthatóan roppantul élvezett.
Aztán mégis elindultunk fürödni, de a kényes királykisasszony hidegnek találta a 29 fokos vizet, és mivel a copfkészítési szándékom által rá mért ütés még benne volt, újra felvette a nyávogás fonalát, és nem akart bejönni a vízbe. Egy darabig bizonygattam, hogy jöjjön csak, a homokzátonynál már meleg lesz a víz, higgye csak el, és megint játszunk 101 kiskutya megmentőset, de ekkor már mindegy volt, mit mondok. Üvöltve elhagyta a partot, én meg figyeltem, de nem mentem utána. Csak akkor, amikor már kétségbeesve szólongatott, hogy hol vagyok. Visszatértünk a törölközőnkre, ahol magát egyre jobban belelovalva folytatta az ordítást. Haza akart menni. Emlékeztettem rá, hogy rajta kívül hárman vagyunk még itt, és mindhárman maradni szeretnénk (bár akkor magamban már egyáltalán nem voltam biztos), ezért kénytelen lesz alkalmazkodni. Közben visszajött a család másik fele is, mert valami miatt Bandi sem szívlelte a vizet aznap. Végül Vera már annyira őrjöngött, hogy elmenekült mellőlünk egy család, majd mikor a körülöttünk ülők megrökönyödésére azt kérdezte tőlem, hogy miért bántom (ti. azzal, hogy nem veszem az ölembe, hogy simogassam és aztán nem indulunk haza), családomnak hátat fordítottam és elhagytam a helyszínt. Leültem a parton, vettem pár nagy levegőt, 10 perc múlva visszatértem, hogy megnyugtassam a még mindig üvöltő hülyegyereket. Játszottunk még egyet a játszótéren, aztán hazamentünk ebédelni-aludni. Útközben arra gondoltam, hogy ha már megvettük a napijegyet, mindenképp visszamegyünk alvás után, úgyis megvolt már a napi hiszti, nem lehet gond délután. Persze. A második hiszti ideje akkor érkezett el, amikor tálaltam az ebédet, Vera meg előállt azzal az igényével, hogy etessem. Anyád. Nem voltam hajlandó etetni, sőt azzal fenyegettem, hogy ha nem eszi meg, akkor én fogom megenni az övét is, mert még éhes maradtam. Elkezdődött a huzavona: Etess! - Nem etetlek. Nem eszed meg? Akkor megeszem én. - Neeeem, megeszem! De etess! - Eszemben sincs. Megehetem akkor? - Neeeeeem! Etess! - és így tovább. Őrjöngve felmentem az emeletre Bandival, mert ő meg már annyira fáradt volt, hogy önkívületi állapotban üvöltött, még be sem tudtam pelenkázni, annyira dobálta magát. Közben a papácskája megetette a hároméves babát (és nem vagyok kíváncsi azok véleményére, akik szerint lóizét az izéjébe, akkor nem eszik, én biztos, hogy egy falatot sem kanalaznék a szájába, elkényeztetett kis hülyegyerek, mert ez nálunk nem így megy, hanem órákig veri magát, végeláthatatlanul), Bandit letettem aludni, Vera feljött, fogmosás után mesélni kezdtem, de elbőgtem magam a Pöttyös Pannin, ám neki nem volt jó, hogy a papa olvasson, ezért újra feltápászkodtam a padlóról és ledaráltam neki a mesét és a verseket. Tudtam, hogy nem megyünk vissza aznap Lellére. Az év legmelegebb napjának délutánját sétálással, lángosevéssel és játszóterezéssel töltöttük, miközben minden normális ember benn fürdött a Balatonban, ám a gyerekeknek cseppnyi hiányérzetük sem volt, sőt.
Iszonyatosan fáradt voltam, egész délután úgy éreztem, keresztbe áll a szemem, és arra gondoltam, bár már aznap este be lehetne vágódni a kocsiba és hazahúzhatnánk a francba. De már késő volt ehhez. Hazamentünk és épp vacsorát akartam készíteni Bandinak, aki kinn maradt az apartman előtt, egyedül, a szomszéd gyerekek biciklijével....... Felhasadt az álla, látszott a kis szalonnája is, ömlött a vér, a szájából is, mert a nyelvét is elharapta. Irány a siófoki kórház, ahol összeragasztották neki sebragasztóval, és kapott egy kis szakállat. A kezelés alatt nagyon sírt (csak mert lefogták), de magát nem meghazudtolva hazafelé úton már vidáman viccelt-bolondozott. Természetesen aznap este mindent szabad volt ennek a szegény-szegény lesérült kisfiúnak, kivételesen még a konnektorba is belenyúlhatott, hehe.
Az a csoda, hogy ez csak az utolsó este történt meg vele, mert amit művelt a nyaralás két hete alatt, az kriminális volt. Folyamatosan a nyomában kellett lennie valakinek, mert mindenre felmászott, a babakocsi tetejére, a székekre, amelyek a következő pillanatban borulnak, a csigalépcsőre, kábeleket rágott volna, letapogatta volna az összes konnektort, belemászott volna az 1,20-as medencébe (természetesen háttal, ahogy az okos babák lemásznak). Totálisan kettészakította a családot, mert egyikünknek minden pillanatban felette kellett őrködni.
Vera nagyon sajnálta egyébként, a kórházba menet végig sírt a kocsiban, hogy ne varrják össze tűvel Bundika állát, ez neki nagyon fáj meg hogy fáj a szíve. A kórházban is mindenképp be akart menni a rendelőbe, végig sírt a váróban, hogy be akar menni Bundikához. Az ellátásra várakozó többi beteg meg is jegyezte, hogy biztosan orvos lesz ebből a kislányból, ha felnő, de Vera felvilágosította őket, hogy rendőr lesz vagy kalauz, és hogy korábban bíró szeretett volna lenni, de már nem. Otthon viszont helyreállt a rend, amikor megkértem, hogy egy pillanatra figyeljen oda Bandira, amíg leszaladok pelenkáért, és ő utánam kiáltott, hogy nem vigyáz rá, mert ő gonosz és azt akarja, hogy Bundika nyúljon bele a konnektorba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése